Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

táblának Győrben való felállítása érdekében, hogy az állam megterhelése nélkül gondoskodnak a megfelelő elhelyezésről és a felszerelésről: a tábla hivatalos helyiségeinek bérét és az első felszerelés költségeinek kamatát a város viseli a költségvetési előirányzat keretén belül, az első felszerelés, valamint a tíz év múlva emelendő székház költségeit pedig kölcsön útján fogja fedezni. A későbbi állandó helyül már most kijelölték a törvényszéki palota szomszédságában lévő felhasználható telket, melyet az állam tulajdonába nyomban átengedtek. Egyúttal jelezték: ha más telekre is szükség volna, akkor azt is rendelkezésre bocsátják. Megbíztak továbbá egy küldöttséget a polgármester, valamint Kautz Gusztáv, Weöreös Jenő, Mihálkovich Tivadar, Pfeiffer László, Malovich Tamás, Egerváry József, Kirling Tóbiás és Tóth Antal részvételével, hogy az ügy kedvező elintézése végett az igazságügy-miniszternél közbenjárni szíveskedjen. Egyúttal felhívták Győr, Mosón, Esztergom, Veszprém és Komárom vármegyéket támogató nyilatkozat tételére és a költségekhez való hozzájárulásra. Az emelkedett hangú közgyűlés Egerváry József bizottsági tag hozzászólásával fejeződött be, melyben a szóló köszönetet mondott a főispánnak.

253 A Győri Közlöny megelégedéssel nyugtázta a történteket: mint írta „az a válasz, amelyet a főispán fennkölt szellemű szavaira a törvényhatósági bizottság legelőkelőbb szónokai adtak, hű tolmácsolója volt a város intelligens nagyközönsége érzelmének, az a válasz pedig, melyet az egész bizottság egyhangúlag kimondott határozatában adott, gyökerét leli Győrváros egész nagy közönségének akaratában [...]."

254 Az idézett napilapban egy nevét elhallgató városi képviselő azonban arra figyelmeztetett, hogy különösen társadalmi úton is fel kellene lépnie Győrnek. így kérnie kellene a megyés püspököt és a szentmártoni főapátot, hogy vessék latba befolyásukat, s meg kellene nyerni a célnak a szomszédos vármegyéket is. Még Sopront is meg lehetne kérdezni, hogy ha oda nem kerül tábla, akkor Győrt vagy Szombathelyt támogatja-e. A fővárosi sajtóban cikkeket volna célszerű megjelentetni Győr érdekében. Úgy gondolta: mindent meg kell ragadni, mivel az idő tájt „az áramlat nem mellettünk szól".

255 A felhívás nem volt eredménytelen: a polgármester elutazott Budapestre, hogy mozgásba hozza a város mellett álló „tényezőket". Segíts magadon, s az Isten is megsegít! Ez volt a hangoztatott jelszó, melyet magáénak érzett minden tenni vágyó győri polgár, mivel a város közönsége addig is önerőből emelte fel magát és küzdött „török, tatár avagy muszka" ellen, ha a történelem akként kívánta. Rakpartot készített, hidakat emelt, csatornarendszert alakított ki — mindezek alapján úgy látták: „a legnemesebb munka, a legnemesebb czél iránti küzdelem becsének ignorálása volna", ha Győr fáradozásait nem méltányolnák.

256 A közgyűlési megkeresések eredménye kezdetben nem volt lelkesítő: a megszólított vármegyék közül Veszprém hamar jelezte: inkább a budapesti királyi tábla kerületéhez szeretne csatlakozni. Komáromban is tárgyalták az átiratot, amely heves vitá253 MOL X 8261 (IV. 1401a) 25850. tekercs. Jkv 1890. január 28. üsz. 17., GYK 1890. január 30. (12. szám) 3. p. 254 GYK 1890. január 30. (12. szám) 1-2. p. 255 GYK 1890. február 2. (13. szám) 2-3. p. 256 GYK 1890. február 9. (16. szám) 3. p.