Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

kötelező nyilatkozat kiadásra hívta fel az üggyel kapcsolatban, amelyben vállalta az ideiglenes és a végleges elhelyezést.

204 Még mielőtt a közgyűlés e célra egybegyűlt volna, a Debreczen máris megvédte a várost a „Nemzet és — a nemzet" című cikkében, melyet vezető újságírója s egyben főmunkatársa, Bakonyi Samu (B. S.) fogalmazott. Ebben kifejtette, hogy a „királyi táblák felosztásának nagy conceptioját úgy kell keresztül vinni, hogy az igazságügyi érdekek veszedelme nélkül a városok fejlődése is egyszerre hatalmas lendületet vegyen [...]. Pedig ezek a városok nem csak megélni akarnak, hanem naggyá akarnak lenni, hogy magokban ölelhessék, hogy magyarrá tehessék amaz egész nagy országrész társadalmát, melynek amúgy is mellőzhetetlen centrumai [...]. A királyi tábla vezető rangra emeli fel azokat a városokat, amelyekben el fognak helyeztetni." Rámutatott, hogy Debrecen száz éveken át küzdött a nagyságért és a régióért, de a főváros ezt semmivel sem honorálta. Itt volt az ideje, hogy a kormány tegyen a városért valamit, és az egyik táblát telepítse oda. Ugyanis „azon nagy országrész igazságügyi érdekei, mely Debreczenre támaszkodik, orvosolhatatlan sérelmet szenvednek, ha nem a természeti, történeti és gazdasági centrum lesz rájuk nézve az igazságszolgáltatás központja is." Mi több: „Debreczen nem kér, mert Debreczennek joga van követelni, s Debreczen hiszi erős hittel, hogy amit megtagad tőle a 'Nemzet' — azt megadja majd a nemzet."

205 A közgyűlés is lelkesedett: január 23-án nyilatkozatot fogalmazott és fogadott el, melyben „Debreczen szabad királyi város közönsége ezennel kötelezi magát, hogy azon esetre, ha az egyik királyi tábla Debreczenben helyeztetik, gondoskodik arról, hogy a királyi tábla és főügyészség s az ezekkel kapcsolatban egyidejűleg vagy később szervezendő hivatalok az állam legkisebb megterheltetése nélkül ideiglenesen elhelyeztessenek. Megjegyeztetvén [, hogy] a bér és járulékainak fizetése és az átalakítási, valamint az ideiglenes helyiségek elhagyásával járó átalakítási költségek viselése [szintén] a várost terheli. Gondoskodni fog arról, hogy a hivatalok számára szolgáló helyiségek az igazságügyminisztérium által megállapítandó mennyiségű és minőségű szerelvényekkel láttassanak el. Kötelezi a város magát arra, mihelyt a felállított királyi tábla kerete végleg megállapítva lesz — de legkésőbb a működés megkezdésétől számított tíz év alatt, az igazságügyminisztérium tervei szerint végleges elhelyezésül épületet emel, s ezen épületnek már most kijelölendő s a minisztérium által elfogadott telkét azonnal az állam tulajdonába bocsátja."

206 Kis Albert lelkes felszólalásában arra is kitért, hogy a tábla debreceni elhelyezését már a jogakadémia ittléte is felettébb indokolja.

207 A rendkívüli közgyűlés február 6-án szavazott az átengedő nyilatkozat elfogadásáról.

208 A jog és pénzügyi bizottmány előterjesztést készített, melyben kifejtette, hogy a megfelelő telek a debreceni 1. számú telekjegyzőkönyvben 12., 13. hrsz. alatt felvett, a város tulajdonát képező telek volna, amely akkor a városi majorság udvaraként 204 Db 1890. január 18. (12. szám) 3. p. 205 Db 1890. január 21. (14. szám) 1. p. 206 HBML IV. B. 1403/a. 11. k. 1890:8. és KHI87-92. XXI. (1890) 746. szám. 2. melléklet. 286287. p. 207 Db 1890. január 23. (16. szám). 2. p. 208 HBML IV. B. 1403/a. ll.k. 1890:28.