Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - II. FEJEZET: AZ ÍTÉLŐTÁBLÁK SZERVEZÉSE

Az eredetileg a budapesti és a marosvásárhelyi ítélőtáblánál alkalmazott fordítókat, fogalmazókat és segédfogalmazókat szintén szétosztották, valamint az igazságügyminiszter elnöki titkárokat és segédhivatalnokokat is kinevezett az egyes újonnan alakult ítélőtáblákhoz. Intézkedett némely albírák tanácsjegyzőkénti berendeléséről is.

191 Ugyanakkor tizenkét ítélőtáblai bírót nyugdíjaztak: név szerint Bellaágh Istvánt, Barcza Gábort, Barthos Tivadart, Csoók Bálintot, Hlavács Istvánt, Fáy Antalt, Kudlik Istvánt, Kulcsár Lajost, Mutso Mihályt, Rimely Antalt, Stancsics Györgyöt és Szerdahelyi Károlyt.

192 3. § AZ ÍTÉLŐTÁBLÁK ÜGYFORGALMA Az ítélőtáblai reform eredményessége már néhány évvel a decentralizáció után mérhető volt. A kétkedő pozitivisták megnyugtatására Szokolay István állította egybe évről évre az új királyi táblák ügyforgalmát egészen 1897-ig, igazolandó az előzetes várakozásokat. A táblák összes ügybejövetele 1891-ben 138.956 ügydarab volt, s ez 1892-re 147.287-re szaporodott. Az egykori budapesti és marosvásárhelyi egységes ítélőtábláktól „megörökölt" ügyhátralék 28 és fél ezerre rúgott. 1892-ben viszont már a 23 ezret sem érte el, amely tény azt mutatta: a felgyülemlett hátralék egynegyedét már egyetlen év alatt sikerült megszüntetni. Az ügybejövetel minden táblánál növekvő értéket mutatott: az új budapesti táblán a beérkezések száma 31.125 ügydarab volt, az elintézendők összessége pedig elérte a 37.660-at. Szegeden is igen magasak voltak ezek az értékek: 17.240 ügy érkezett, az elintézendők száma ugyanakkor 22.064 lett. Ezt a beérkezési értéket közelítették a debreceni (13.745), a kassai (13.198), a temesvári (12.273) és a győri tábláknál (12.093), s az elintézendők száma is hasonlóképpen alakult (Debrecen 16.294, Kassa 16.221, Temesvár 13.896, Győr 13.490). Utánuk következett a nagyváradi, a pécsi és a kolozsvári tábla. A legkisebb ügybejövetelt 1892-ben Marosvásárhelyen és Pozsonyban regisztrálták. Az ügyhátralék a vidéki táblák közül Szegeden volt a legnagyobb: 3063, utána Kassa következett 2984 ügyhátralékkal, majd Pozsony 2009 darabbal. A debreceni királyi táblánál 1902, a nagyváradinál 1819, Pécsett pedig 1168 volt a hátralék. Legkisebb ügyhátralékot az erdélyi táblák mutattak fel: Kolozsvárott 559-et és 380-at Marosvásárhelyen.

193 191 A kir. táblai kinevezések. PN 1891. február 1. (32. szám) Melléklet 1-2. p., BK 1891. április 9. (80. szám) 1. p., BK 1891. április 11. (82. szám) 2. p. 192 GYK 1891. április 26. (34. szám) 6. p. 193 Szokolay István: Az új kir. táblák 1892-ben. JK 1893. június 30. (26. szám) 207-208. p. Vita olvasható a decentralizációról és az ügyhátralékok feldolgozásáról: Stiller Mór: A királyi táblák szétosztásának ellenesei. A Jog. 1891. október 4. (40. szám) 289-291. p., Szokolay István: Az új kir. táblák s az ügyhátralékok. A Jog. 1891. október 11. (41. szám) 297-299. p., Hexner Gyula: Nyílt levél dr Stiller Mór ügyvéd úrhoz, mint a „Jog" felelős szerkesztőjéhez. A Jog. 1891. október 11. (41. szám) 299-300. p., Szokolay István: Az új kir. táblák s az ügyhátralékok. A Jog. 1891. október 18. (42. szám) 307-308. p., Csanády István: Az új királyi táblák s az ügyhátralékok. A Jog. 1891. november 8. (45. szám) 329-330. p.