Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - II. FEJEZET: AZ ÍTÉLŐTÁBLÁK SZERVEZÉSE
hozzáadva az 1890. évre engedélyezett hitel 1/3-ad részét, a szolgák ruhailletményének elhagyásává 1.264.830 ft Az 1891. évi összes szükséglet 1.002.416 ft. A főügyészségeket illetőleg a miniszter élt azon jogával, hogy a bűnvádi eljárásról szóló törvény hatályba léptéig ideiglenesen több ítélőtáblai kerületet egy főügyészségi kerületté kapcsolhat egybe, s ennek megfelelőleg a törvényben meghatározott számnál kevesebb főügyészséget szervezett, és főügyész-helyetteseket egyes főügyészségek vezetésével is megbízott. Ennek megfelelően a költségvetésbe egy budapesti, 4 vidéki főügyészi és 6 vidéki főügyész-helyettesi állást vett fel annál is inkább, mert az öt főügyészt a felügyeleti és igazgatási teendők ellátására teljesen elegendőnek tartotta. Végeredményben a királyi főügyészségek részére (Budapestre, Debrecenbe, Kassára, Kolozsvárra és Szegedre 138 ) 1891-re 71.532 ft irányoztak elő, azaz 26.242 ft-tal többet, mint a megelőző évre. 139 A táblai elnöki kinevezések 1891. január végén tétettek közzé, csakúgy, mint a tanácselnökök jegyzéke. Mindezekről a személyi állomány részletes bemutatásánál szólunk. Az országgyűlés képviselőházában az ellenzék is türelmetlenül várta a reform teljes végrehajtását. Az 1891. február 13-i ülésen Polónyi Géza interpellációt terjesztett be Szilágyi Dezsőnek, amelyben azt kérdezte: mikor hajtja már végre az ítélőtáblák és a főügyészségek szervezését. Szilágyi közölte, hogy május 5-én megkezdik működésüket a táblák, de ez Polónyit nem elégítette ki. Problémaként jelezte, hogy ezzel megzavarják a bírák gyermekeinek oktatását, s lakáshoz is nehéz lesz majd hozzájutni. Példaként a kolozsvári elnököt hozta fel: még neki sem sikerült lakást szereznie. Továbbá kifogásolta, hogy 36 bíró még nincsen kinevezve, s a már megvalósított elhelyezések sem megfelelőek. 140 Szilágyi válaszában mindenkit nyugalomra intett: a kinevezések folyamatban voltak, a lakásgondokat is megoldják, az oktatás kérdésében pedig már konzultált a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel. Az elosztást illetően: „úgy a jeles, mint a közepes és gyönge erők aránylagosan osztattak meg" — nyilatkozta. „Figyelembe vétetett az is, hogy minő irányú, szakjártasságú egyének jöjjenek az egyes tábláknál üresedésben lévő helyekre. [...] Ennél az egész eljárásnál a lehetőségig méltányos tekintet történt mindenkinek a magán érdekére; döntőül azon egy szempontot fogadtam el, az igazságszolgáltatás érdekét, és ennek igyekeztem eleget tenni." Polónyi bár továbbra sem helyeselte a miniszter eljárását, a választ mégis tudomásul vette. 141 Február elején az ítélőtáblai bírák kinevezése meg is történt. Az eddigi ünnepélyes hangvétellel szemben ez már jelentős kritikára adott okot a jogászkörökben: „mint a rossz gazdának — kinek körmére ég a munka —, azonképpen cselekedett 138 A kir. ítélőtáblák és főügyészségek. JSZ 1891. április 23. (IV/17. szám) 776-777. p. 139 A kir. ítélőtáblák és kir. főügyészségek újjászervezése. ÜL 1890. október 11. (42. szám) 2. p. 140 KHN87-92. XXII. (1890) 122-124. p. 141 KHN87-92. XXII. (1890) 124-125. p., MOL K2 6430/1891. számú irat (4783. ügyszám) és 6451/1891. számú irat (4796. ügyszám).
