Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - I. FEJEZET: A KIRÁLYI ÍTÉLŐTÁBLÁK A JOG INTÉZMÉNYRENDSZERÉBEN

megoldandó kérdés. Azonban elismerte a decentralizáció fontosságát is: mértékét az idő és a viszonyok kérdése, valamint a peres ügyek tárgyalásának mikéntje jelenti. A javaslatot tárgyalás alapjául elfogadta.

119 Szilágyi Dezső válaszában elmondta, hogy a szóbeliséget és a közvetlenséget bár jogszabályban még nem deklarálták, de elkerülhetetlenségükről a meggyőződés generális: „Magyarország közvéleményének túlnyomó nagy részénél rendíthetetlen meggyőződéssé vált és pedig csak egyetlen okból: mert meggyőződtek arról, hogy csak a szóbeli eljárás biztosítja azokat a formákat, amelyek között az ítéletnek meghozatala, tehát az igazságszolgáltatási teendők végzete sokkal helyesebben történhetik, mint a jelenlegi formák közt; és meggyőződött — de erről már nem csak a jogi közvélemény, hanem az is, amelyet laicusnak szoktak nevezni —, hogy Magyarországon a jogorvoslatokkal való visszaélésen csakis ily módon lehet segíteni."

120 Az ítéletek egyöntetűségét az új rendszerben a 13. § biztosítja majd: vagyis a Kúria és az ítélőtáblák teljes ülései. Ugyanakkor az első fokú fórumok feletti felügyelet hatékonysága is növekedni fog. így az ítélőtáblák szétosztását a többi reform alapjaként, jó előkészítőjeként értelmezte. A miniszteri válasz után egyéb észrevétel nem lévén, mind általánosságban, mind részleteiben további vita nélkül fogadták el a törvényjavaslatot.

121 Ezért a képviselőháznak való megküldést követően az uralkodóhoz szentesítés végett hódoló tisztelettel május 17-én fel is terjesztették. Egyúttal az igazságügy-miniszter is megküldte szentesítés végett törvénycikk alakjában szerkesztve a javaslatot a miniszterelnöknek.

122 A szentesítés június 5-én kelt, a törvényt június 16-án hirdették ki. A szentesítési záradék a következő: „Magyar minisztériumom előterjesztése folytán az ítélőtáblák és főügyészségek szervezéséről szóló, a magyar országgyűlés által elfogadott törvényjavaslatot szentesítvén, azt szokásos alakban kiállítva, kihirdetés és további intézkedés végett mondott minisztériumomnak megküldöm. Ferenc József."

123 Az Országos Törvénytárban való kihirdetésről a következő ülésszak elején, október 2-án tájékoztatta a házelnök a képviselőket.

124 Az országgyűlési vitáról elmondható, hogy általában véve támogatásra talált a kormány által beterjesztett javaslat, arányaiban kevés vitával, egy képviselői és két előterjesztői módosítással el is fogadták az 1890. évi XXV. tc. szövegét. Az ellenzék konstruktív volt, a törvényjavaslattal szemben „az ellenző kritika kötelességszerű gyakorlására szorítkozott", hiszen"a bírói függetlenség igazi biztosítéka elsősorban és 119 FHN87-92. III. (1890) 88-89. p. 120 FHN87-92. III. (1890) 90-91. p. 121 FHN87-92. III. (1890) 93. p., MOL K2 4699/1890. számú irat (a javaslat kinyomtatott szövege). 122 MOL K 26. Miniszterelnökség. 1704/1890. számú irat. Melléklet: a javaslat nyomtatott szövege. 123 MOL K 26. 1807/1890. számú irat. Mellékletek: 1. az országgyűlés által eszközölt módosítások ismertetése és indokolása Szilágyi Dezső és Szapáry Gyula aláírásával. 2. Az Országos Levéltár elismervénye a szentesített törvénycikk egy példányának átvételéről. 124 KHN87-92. XIX. (1890) 8. p., KHI87-92. XXII. (1890) 792. szám. 165-172. p. Lásd még: Hártói Szokolay István: A kir. ítélőtáblák, ügyészségek s bíróságok újabb szervezésére vonatkozó összes törvények s rendeletek. Budapest, 1891. 71 p.