Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - I. FEJEZET: A KIRÁLYI ÍTÉLŐTÁBLÁK A JOG INTÉZMÉNYRENDSZERÉBEN

ban 1870-ben nem adtak neki törvényhatósági jogot, 1887-ben pedig tűzvész pusztította el a várost. Mindezekért a támogatás elkelt volna Eperjesnek, ráadásul ott működött jogakadémia is, s az ottani szlovák városi lakosság jelentős missziót látott el nemzetpolitikai szempontból. Mindezekért Kassa helyett Eperjest javasolta." A Kassát képviselő Jókai Mór (Szabadelvű Párt) természetesen ragaszkodott az eredeti szövegezéshez. Varasdy Károly (Szabadelvű Párt) a Dunántúl ilyetén felosztása ellen tiltakozott. A főtörvényszékek az ország délkeleti felében egymást érték a tervek szerint, míg az említett térség csak két táblában részesült, abban is rosszul, mivel szerinte Győr helyett Szombathely lett volna méltóbb. Ott működött közjegyzőség, ügyvédi kamara és sajtóesküdtszék is, akárcsak Aradon. Szombathely vasúti forgalma is meghaladta Győrét, amely ezzel szemben nem volt gravitációs centrum. „A Szombathely ellen felhozott kifogások — bizonygatta — tehát merőben alaptalanok és a versengő féltékenység által kieszelt röpke szólamok [...]."

100 Ziskay Antal (Szabadelvű Párt) azonban hajóforgalmi, pénzügyi, gabonakereskedelmi, adózási és geográfiai szempontok alapján megvédte Győr városát. Nagy István (Mérsékelt Ellenzék), Fabíny Teofil (Szabadelvű Párt) és Bolgár Ferenc (Mérsékelt Ellenzék) Sopront találta érdemesnek már csak a kulturális és a lakásviszonyokat tekintve is.

101 Goda Béla (Mérsékelt ellenzék) ellenezte Sopront, mivel az szerinte „gutgesinnt" (jó felfogású, azaz osztrákbarát) város volt, Hannibál József azonban kiállt Sopronért. Halassy Gyula (Szabadelvű Párt) inkább Besztercebányára hívta fel a figyelmet,

102 akár csak Polónyi Géza (Függetlenségi és 48-as Párt). Báró Kaas Ivor (Mérsékelt Ellenzék) is akként vélekedett, hogy „a magyar államiságnak legyen ereje és gyűjtött hatalma" a Felvidéken is, ezért megfontolandónak vélte Besztercét, netalán Selmec- vagy Körmöcbányát a lakosságszámtól függetlenül

103 (nem a méret számít...!). Az első szakasz vitáját Chorin Ferenc és Szilágyi Dezső felszólalásai zárták. Chorin kifejtette, hogy „a területi beosztás, melyet a törvényjavaslat tervez, egészben véve kielégítik az ország érdekeit [...]", s a törvényjavaslat vonatkozó §-át elfogadásra ajánlotta a T. Háznak.

104 Szilágyi, bár már több ízben szólott, ismét diadalt aratott. Grandiózus beszédében nagyszerű retorikával utasította vissza az őt és az igazságügyi kormányzatot ért bírálatokat, azt, hogy el akarná választani Magyarországot Erdélytől, hogy a felvidéki nemzetiségek érdekeit nem akarja figyelembe venni a szervezésnél. Teljesen illuzórikusnak vélte azon feltevést, hogy a szóbeliség behozatalával a táblák száma jelentősen, „hegyen-völgyön" át növekednék: „ha egy főtörvényszéki szervezet annyira elaprózza a felsőbíróságokat, hogy azok sem az erkölcsi, sem az értelmi súlylyal nem bírnak, amelyek feladataik teljesítéséhez szükségesek; [...] midőn a különb99 KHN87-92. XVIII. (1890) 57-59. p.; PN 1890. május 6. (124. szám) melléklet 1-2. p., MOL K2 4668/1890. számú irat. (3795. ügyszám). 100 KHN87-92. XVIII. (1890) 65-67. p., MOL K2 4668/1890. számú irrat (3795. ügyszám). 101 KHN87-92. XVIII.(1890) 83-84. p., 69-70. p., 92-93. p. 102 MOL K2 4675/1890. számú irat (3799. ügyszám). 103 KHN87-92. XVIII. (1890) 94-95. p. 104 KHN87-92. XVIII. (1890) 96-97. p.