Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - I. FEJEZET: A KIRÁLYI ÍTÉLŐTÁBLÁK A JOG INTÉZMÉNYRENDSZERÉBEN

A nyugdíjazásról szóló 19. §-t is sérelmezte. „Én — miként mondta — a miniszter úrnak olyan jogot, hogy teljesen szabad tetszésétől függjön egy királyi táblai vagy bármely bíró nyugdíjazása, sem Szilágyi Dezső igazságügyministernek, sem semmiféle ministernek soha sem fogok megadni."

83 Azonban a javaslatot általánosan mégis elfogadták, mivel az szükséges a szóbeli pervitel elterjesztéséhez, de kijelentette, hogy pártja a 4., 15., 16., 19., és 20. §§-at harmadszori olvasatban sem kívánja megszavazni.

84 A felszólalóhoz csatlakozott Horváth Lajos (Mérsékelt Ellenzék) is, aki azon a nézeten állt, hogy „a királyi táblák decentralizációjának fontos kérdésében még ma teljes alapossággal s helyes lelki nyugalommal dönteni, s egy minden tekintetben kielégítő, s további változásnak alá nem vetett szervezetet megállapítani még nem lehet". O is ideje korainak tartotta a szabályozást.

85 Veszter Imre (Mérsékelt Ellenzék) is filius ante patremnek vélte a javaslatot, de kész volt azt megszavazni is. A már kifogásolt 19. §-t ő sem értette mondván, hogy a „bírói szervezet niveaujának ily módon való emeléséért nem vagyok hajlandó feláldozni ama nagyobb érdeket, mely a bírói elmozdíthatatlanság intact fentartásában rejlik." A nyugdíjazás kérdését pedig nemcsak aggályosnak, de igazságtalannak is vélte. Hibásnak tekintette a jogegység kérdését is, mivel ekként a Kúriát törvénymagyarázó joggal ruháznák fel. Túl jelentősnek találta azt a hatalmat, amellyel az állam egy állandó, senkinek sem felelős, a társadalomtól külön álló bírói testületet felruházni szándékozott. Végül mégis oda konkludált, hogy támogatja a javaslatot.

86 Holló Lajos (Függetlenségi és 48-as Párt) a szélsőbal támogatásával a javaslat vitájához sem járult hozzá. Először is felháborítóan soknak találta benne a miniszteri felhatalmazások számát (számvevőség rendezése, főügyészségek megszervezése, nyugdíjazás, albírák berendelése, területi átcsatolások, egyéb záró intézkedések). Másik oknak a perjog mellőzését tartotta, mivel szerinte a kettőt csak együtt lett volna szabad szabályozni. „Hogy az írásbeliség további és pedig hosszabb időre terjedő fenntartásával ennyi ítélőtábla állíttassák fel kis területeken ily csekély számú ítélő bírákkal, azt magam részéről helyesnek nem tarthatom" — mondotta. A territoriális jogok korszaka fog feltámadni szerinte, ha megvalósul a reform. „Decentralizációra tehát szerintem nincs szükség csupán a szóbeliség előkészítése miatt, mert az egyszerűen életbe léptetési kérdés [...]."

8? A bírósági szervezet reformját csak a szóbeliség következményének tekintette, annak kimondása élvezett nála prioritást. A felhatalmazásokat és ezzel a miniszterbe vetett bizalmat túlzónak vélte, szerinte bizalomra nem lehetett bíróságot szervezni. Hertelendy Béla (Szabadelvű Párt) az ügyhátralékok miatt aggódott elsődlegesen, nomeg Nagykanizsa és Székesfehérvár mellőzött érdekeiért.

88 KHN87-92. XVIII. (1890) 22-23. p. KHN87-92. XVIII. (1890) 19-21. p. KHN87-92. XVIII. (1890) 24. p. KHN87-92. XVIII. (1890) 25-28. p. KHN87-92. XVIII. (1890) 30-31. p. KHN87-92. XVIII. (1890) 33-34. p.