Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - I. FEJEZET: A KIRÁLYI ÍTÉLŐTÁBLÁK A JOG INTÉZMÉNYRENDSZERÉBEN
mum felháborított, a Pesti Napló írta is, hogy „az Ügyvédek Lapja tegnap indiskrécziót követett el, midőn a királyi táblák és főügyészségek szervezéséről az ankét-tagokkal csak bizalmasan közölt előadói tervezetet nyilvánosságra hozta. [...] a közölt tervezet kormányjavaslatnak éppen nem tekinthető." 64 Az utókor számára mégis szerencsés e tett, mivel innen ismerhetjük meg az országgyűlési bizottságok elé terjesztett eredeti szövegezést. Végül a törvénycikket — az alapelveket és a költségvetést, valamint a 11 székhelyet rögzítő 1890. április 3-i kormányülés után 65 — az igazságügy-miniszter az osztályok mellőzésével 1890. április 17-én a 359. ülésen nyújtotta be az országgyűlésnek és kérte, hogy azt az igazságügyi és a pénzügyi bizottságok elé utalják. 66 Mindez meg is történt, április 21-én a bizottság tárgyalás alá vette az ügyrendi pontot; benne Chorin Ferenc előadó a bírák számát emelte volna, s akkor még túlzottnak találta a jogegységi hatáskört mondván, hogy az törvényhozási feladat. Fabíny Teofilnak a nyugdíjazás körül voltak kételyei. Azonban a legtöbben, így Beksics Gusztáv, Horváth Lajos és Győri Elek elfogadták a javaslatot általánosságban. Szilágyi Dezső ígéretet tett az első bíróságok székhelyeire vonatkozó törvény beterjesztésére is. 67 A székhelyek tekintetében már a bizottságban is vita alakult ki, Bokros Elek, Matuska Péter és Varasdy Károly Szombathelyt, Fabíny Teofil Győrt éltette, a Szabadelvű Párt pedig Arad mellőzésén háborodott fel és petíciót sürgetett. 68 A bírák számát 250-re javasolta emelni Krajtsik Ferenc képviselő, amivel Horváth Lajos mélyen egyetértett. A 13. § és a jogegység kérdése már itt is jelentősebb vitát váltott ki; Szivák Imre, Matuska Péter és Rokonyi Gyula elfogadta volna, Gaál Jenő és Horváth Lajos viszont a szakasz kihagyása mellett érvelt. 69 A nyugdíj megvonásáról szóló 20. §-nál Fabíny és Chorin javasolta, hogy az áthelyezést el nem fogadó bíró nyugdíjának csak felét veszítse el. Április 28-ra az igazságügyi bizottság Kőrössi Sándor elnökletével el is készítette jelentését. Ebben kifejtették, hogy az 1868. évi szabályozásnál nem igazságügyi, hanem a széttagoltság megszüntetése érdekében politikai és nemzeti érdek volt a felsőbb bíróságok centralizációja, s a két királyi tábla létrehozása. Azonban a büntető és a civilis eljárásjog újabb keletű fejlődése annak részletesebb szabályozása előtt megkívánta az átalakítást. 70 „Ha a bírói szervezet fokozatosan az új perjognak részletes megállapításától tétetnék függővé, s mindezen nagy horderejű törvényeket egyszerre szándékoznék életbe léptetni: az új bírói szervezet oly feladattal helyeztetne szembe, amellyel az megbir64 PN 1890. március 13. (71. szám) esti kiadás 1. p. 65 MOL K27 X57 3770. 1890. április 3. 66 KHN87-92. XVII. (1890) 350. p., MOL K2. 4570/1890. számú irat. Tartalma: a törvényjavaslat kézirata Szilágyi Dezső aláírásával (13 p), az indokolás kézirata Szilágyi Dezső aláírásával (15-62. p.), I. melléklet a felajánlásokról (63-65. p.), II. melléklet a költségtervekről táblázattal (66-72. p.) és III. melléklet a táblák beosztásáról, területi illetékességéről, népességi adatokról az 1880. évi népszámlálás szerint (73-92. p.). Lásd még: A decentralisatio. MI 1890. 33. kötet. Budapest, 1890. 369-371. p. 67 PN 1890. április 22. (110. szám) 1. p. 68 PN 1890. április 23. (111. szám) 2. p. 69 PN 1890. április 26. (114. szám) 1-2. p. 70 KHI87-92. XXII. (1890) 773. szám. 123-124. p.
