Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - XI. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKI REFORM ÉRTÉKELÉSÉHEZ

a civilisatio fejlődése, annál nagyobb részt fog magának követelni a hivatalban nem lévő egyén a közdolgok intézéséből". A büntető eljárásjog alakulásából az enyhítő körülmények alkalmazását említette fel, amelyet lényegében a francia esküdtszéki rendszer harcának eredményeként fogott fel. A büntetőjog egyéniesítése (individualizációja) és a büntetések arányosítása is érdemének volt tekinthető.

1004 Végezetül oda konkludált, hogy „az esküdtszéki szervezet nem egyéb, mint az elsőbírósági foknak a reformált eljárási rendszer, az egyéni szabadság és az egyéb közjogi követelmények által igényelt erősítése és szélesebb alapokra helyezése. Ez az intézmény egyszersmind szabadságaink őre. [...] Jelenleg a megszorított hatáskörű megye mellett az esküdtszéken nyugvó bíráskodásnak jutott ezen hivatás."

1005 Az esküdtszék melletti hangulatot erősítendő a Jogtudományi Közlöny neves külföldi jogtudósok rövid álláspontjait is közzétette. Ehelyütt Goguel szentpétervári egyetemi tanár véleményét ismertetjük: az esküdtszék elleni agitáció eredetét abban látta, hogy anno a kriminál-antropológiai iskola kiadta a jelszót az esküdtszék kiküszöbölésére. A kriminológia későbbi képviselői, így Garofalo is, már nem támadták oly hevesen az esküdtszéket.

1006 3. § A KÉRDÉSFELTEVÉS AZ ESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁSBAN Az országgyűlési vitában előrevetített aggályokat az esküdtek kiválogatásával kapcsolatban a gyakorlat nem igazolta: egyetlen szerzőt sem találtunk, aki kifogásolta volna az eljárást. A kritikai észrevételek az esküdtszék előtti főtárgyalásra és annak némely kérdésére vonatkoztak. Különösen neuralgikus pontnak számított az irodalomban a kérdések feltétele az esküdtek részére s ezzel összefüggésben az elnök funkciójának körülírása. A kérdésfeltevésnek a bizonyító eljárás után, de még a felek perbeszédei előtt kellett megtörténnie. Igaz, a perbeszédek alapján a kérdések módosíthatók voltak, sőt az esküdtek többségének indítványára későbbi időpontban is, a verdikt meghozatalának pillanatáig. A vádrendszer érvényesüléséből következett az, hogy a kérdéseket a vádló hozta javaslatba, azonban újabb kérdések felvételét a vádlott, a védője, az esküdtek és maga a bíróság is indítványozhatta. A kérdésfeltevés rendszerének következménye, hogy az esküdtszéki határozat szabadsága nem érvényesülhetett oly teljes mértékben, mint az ítélet szabadsága a rendes bírói eljárásban, mivel az esküdtek csak a hozzájuk intézett kérdésekben megállapított határok között mozoghattak. A kérdéseket úgy kellett szerkeszteni, hogy az esküdtek egyszerűen igennel vagy nemmel felelhessenek. Az esküdtek a felelethez önálló toldatot nem csatolhattak. A kérdéseket a 1004 Fayer [1003. jz.], 143-144. p. és X: Esküdtszék. JK 1904. augusztus 19. (34. szám) 273. p.; a francia esküdtszékről és az enyhítő körülményekről lásd F: Az esküdtszék és az anyagi büntetőjog. JK 1904. május 20. (21. szám) 169. p.; Baumgarten Izidor: A franczia esküdtszék mint politikai intézmény, in: Uő: Büntetőjogi tanulmányok. 1882-1906. Első kötet. Budapest, 1907 . 61-118. p. 1005 Fayer [1003. jz.], 146. p. 1006 Vélemények az esküdtszék iránt. JK 1905. szeptember 15. (37. szám) 301. p.