Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - XI. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKI REFORM ÉRTÉKELÉSÉHEZ

2. § ÉRVEK AZ ESKÜDTSZÉK MELLETT Az esküdtszékek reformját Finkey Ferenc örömmel fogadta: „dicsőségére válik törvényhozásunknak, hogy törvénykönyvbe iktatta a legszabadelvűbb s a mi alkotmányunkkal oly sok rokonságban álló államnak 600 éven át kipróbált intézményét, melyet immár valamennyi szabadelvű állam kebelére fogadott, s ezzel szorosabbra fűzte a rokonságot, mely állami intézményeink s a műveltebb külföld intézményei között van."

997 Volt, aki a jury fejlődésének vonulatát tanulmányozva lelkesen azt remélte, hogy az esküdtek hamarosan a büntetés mibenlétében is határoznak majd.

998 Az új esküdtszéki intézmény életének néhány hónapja némelyekben máris kételyeket ébresztett. A Jogtudományi Közlöny azonban türelemre intett: „nemcsak a törvény új, de újak, a viszonyokkal ismeretlenek az esküdtekként működő emberek is, kik még nem ismerhetik teljesen feladatukat, nem érzik felelősségüket s akik még előző példák, antecedenciák után sem indulhatnak functiójuk teljesítése közben. [...] Nem szabad hibáztatnunk a kezdet nehézségeivel küzdő esküdtek esetleges tévedéséért az esküdtszéki intézményt. "

999 1903-ban Finkey már egyenesen azt írta: „az esküdtszék három évi működése igazolta jó reményeinket".

1000 Előnyeként említette a fellebbezés kizárása miatt az eljárás gyorsítását, a nagyobb nyilvánosság biztosítását, a bíráskodás népszerűsítését, a közfelfogás pozitív irányú alakítását. Az esetleges hibákért inkább az eljárásban résztvevő szakbírákat tette felelőssé: „hivatalnok bíráink, úgy látszik, elvi ellenségei lévén az esküdtszéki intézménynek, bizonyos hidegséggel viseltetnek még mindig az esküdtekkel szemben s egyáltalán nem látszik meg az a jóakaratú törekvés rajtuk, hogy az esküdteket a kérdés helyes megítélésében irányítsák, gyámolítsák." Nyíltan kimondta: „az esküdtbíróság ítéletéért a bírói tanács a felelős, s ezért az absurd verdict is részben a bírói tanácsra is árnyat vet".

1001 Kármán Elemér már ismertetett kritikáira Finkey sietett felelni és megvédeni szeretett esküdtszékeit. A szakbírák ellenében ekként érvelt: „éppen az teremtette meg az esküdtszéket, hogy a hivatalnok-, törvénytudó bíró a folytonos törvényalkalmazása chablonos ítélkezés folytán érzéketlen lett az élet, a társadalmi és egyéni bajok és szenvedések iránt. [...] A szakbíróság a legtöbb esetben inhumánus, túlszigorú ítéletért megnyugtatja lelkiismeretét a törvény rideg betűjével. [...] Ezt a bürokratizmust, a bírói mindenhatóságot, a rideg betűimádást teszi lehetetlenné az esküdtszék [...]." Kármán egyéb kijelentéseit is elutasította. Szerinte a jury nem volt „hasznavehetetlen" és „szerencsétlen", és nem illeszkedett a „kivételes" bíróságok közé sem. Általában elítélte a Bp kérdésfelte vési rendszerét, s emlékeztetett: „ha absurd kérdést te997 Finkey Ferenc: Az esküdtszék a magyar büntető eljárásban. JK 1898. november 4. (44. szám) 311. P998 Az esküdtszék fejlődése és jövője. JK 1898. december 23. (51. szám) 365-366. p., Az esküdtszék döntése a büntetés kiszabásáról. MJÚ 1904. szeptember 1. (17. szám) 332. p. 999 Az esküdtszéki intézmény ellen. JK 1900. július 6. (27. szám) 209. p. íooo finkey Ferenc: Tanulságok esküdtbíróságaink három éves működéséből. I. JK 1903. március 13. (11. szám) 94. p. 1001 Finkey Ferenc: Tanulságok esküdtbíróságaink működéséből. II. JK 1903. március 20. (12. szám) 101-102. p.