Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - X. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK MEGSZERVEZÉSE (1899-1900)

3. § AZ ELSŐ ESKÜDTSZÉK MEGSZERVEZÉSE SZEGEDEN Szeged törvényhatósági bizottsága Pálfy Ferenc polgármester 5644/1898. számú előterjesztésére 1899. január 5-én tartott rendkívüli közgyűlést, a már fentebb idézett január eleji kötelesség teljesítése miatt: az esküdtbíróság szervezéséhez ugyanis meg kellett választani az összeíró bizottságot és a bizalmi férfiakat. A Kállay Albert főispán vezette testületben Szekerke Lajos tanácsjegyző szólalt fel ünnepélyesen: „nemcsak a törvényhozás, hanem az egész ország élénk örömmel üdvözölte az új törvényt — mondotta —, mely a jogbiztosságnak és a nemzet politikai szabadságának hatalmas tényezője, mert mint igazságügy miniszterünk a törvényjavaslatnak parlamenti tárgyalásán kifejezte, az esküdtbíróságnak tágabb tér nyílik az emberi lélek mozgató erőinek mérlegelésére, s ennek következtében az objektív igazságot könnyebben megközelítheti, s az esküdtek verdiktje mint a népbíróságé, kihatásaiban közvetlenebb s ennél fogva megnyugtatóbb [mint a hivatásos bíráké]".

968 Javaslatba hozta, hogy az alaplajstrom megalkotására hivatott bizottság tagjaivá Thomay József és Wagner Károly törvényhatósági bizottsági tagokat válasszák, bizalmi férfiakul Babarczy József, Burger Alajos, Kreybig Károly és dr. Rósa Izsó tétessenek meg. A közgyűlés közfelkiáltással el is fogadta az előterjesztést. Egyúttal felhatalmazta a tanácsot, hogy az esküdtképesek összeírása körüli kiadásokat az azévre felvett, előre nem látható rendkívüli kiadások összegéből fedezzék.

969 Megjegyzendő, hogy a következő években itt is ugyanazon személyeket választották meg a feladatra.

970 A városi közgyűlés 1899. november 18-án tárgyalta a Bűnvádi perrendtartás végrehajtásának rá háruló kérdéseit. Ennek keretében a kapitányi hivatalnál új állásokat rendszeresítettek.

971 Az esküdtszéki szolgálati lajstromot pedig november 21-én állította össze a hatáskörrel rendelkező bizottság. Az ülésen jelen volt Hodossy Lajos elnök, Pókai Elek, Kreybig Károly, Rósa Izsó, Dósa Sámuel — aki Makóról Csanád vármegyét képviselte — és Zombory János, aki a jegyzői tollat vezette. Az elnök bejelentése szerint negyvenhét községből érkeztek be lajstromok (vagyis az esküdtképességgel bírók névjegyzékei). A bizottság ezeket megvizsgálván konstatálta, hogy csupán két lajstrom volt helyesen kiállítva (a mindszenti és a sajtényi jegyzékek). A legrosszabbul éppen a szegedit állították össze, mivel adatai igen nagy hiányosságokat mutattak. Először a felszólamlásokat intézték el. E szerint hét észrevétel érkezett az esküdti összeírásra, kettő Battonyáról, egy Földeákról és négy Szegedről. A bizottság a vidéki, esküdtképességre vonatkozó felszólalásokat elfogadta, a szegediek közül pedig kettőnek adott helyt. Ezután törölték azok neveit, akik a törvény szabta szabályoknak nem feleltek meg: akiket a bizottság a hiányos adatok miatt utasított el, 2. akik a 26. életévüket nem töltötték be, 3. akik vagy nem beszéltek magyarul, adójuk nem volt bejelentve avagy szolgálati állást töltöttek be. A 4. csoportba azok tartoztak, akik húsz korona adónál kevesebbet fizettek. SZH 1899. január 5. (4. szám) 3. p. CSML IV. B. 1402/a. 28. k. 1899: 2. CSML IV. B. 1402/a. 28. k. 1899: 140., 29. k. 1900: 131. SZN 1899. november 19. (289. szám). 5. p.