Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - I. FEJEZET: A KIRÁLYI ÍTÉLŐTÁBLÁK A JOG INTÉZMÉNYRENDSZERÉBEN
más tábla kerületéhez tartozó törvényszék, avagy járásbíróság területéhez is csatolhatta. 48 A királyi ítélőtábláknál az ítélő bírói személyzet elnökből, tanácselnökökből (I., II. osztályú) és bírákból (I., II., osztályú), a segédszemélyzet elnöki titkárból (I., II. osztályú), tanácsjegyzőkből és fordítóból állt azzal, hogy tanácsjegyzői szolgálatra albírák is berendelhetők voltak. A berendelés maximum két évre szólhatott. Országosan kezdetben az ítélőtáblai bírák száma a 245-öt nem haladhatta meg. A pontos létszámról rendre igazságügy-miniszteri rendelet határozott. Egy ítélőtáblára átlagosan 21 bíró esett. Működött emellett még igazgató, irodatiszt, írnok, számtanácsos, számtiszt, számadó és gyakornok is. Alelnököt és fogalmazókat nem alkalmaztak. A bírósági jegyzői kinevezésnek feltétele volt, hogy olyan kvalitásokkal bírjon a személy, hogy később — a szükséges gyakorlat megszerzését követően — törvényszéki bírául lehessen kinevezhető. 49 Végül az uralkodó kinevezett teljességgel 244 bírát (elnök, tanácselnök, ítélőbíró), éspedig: 8 kúriai bírót, 163 királyi táblai bírót, 56 törvényszéki bírót, 8 ügyvédet, 5 királyi ügyészt és 4 járásbírót. 50 Mint látható, a jogi professzió minden ágából kerültek ki bírák, még az ügyvédek közül is. Javadalmaikban fizetést, vidéken lakpénzt, Budapesten lakpénzt és helyi pótlékot húzhattak a kinevezettek. A fokozatos fizetéssel járó állások azonképpen voltak rendszeresítendők, hogy az állások teljes száma minden fokozatban egyenlő legyen. Polgári ügyekben a táblák rendszerint felfolyamodás útján végérvényesen döntöttek (res iudictá). További rendes jogorvoslatnak a másodbírósági végzések ellen csupán a következő esetekben volt helye: 1. Ha a másodbíróság az egész eljárást újabb, vagy póteljárás megrendelése nélkül megsemmisítette. 2. Ha a másodbíróság az eljárást felfüggesztette, vagy megszüntette, vagy az elsőbíróságnak a felfüggesztést vagy megszüntetést rendelő végzését helybenhagyta. 3. Ha a másodbíróság a felfüggesztett eljárásnak újabb folyamatba tétele iránti kérelmet elutasította, vagy az elsőbíróságnak ilyen elutasító végzését helybenhagyta. 4. Ha a másodbíróság azon esetekben, amelyekben a rendes bírói illetőségtől eltérésnek helye nincs, az illetéktelen bíróságot illetékesnek, vagy az illetékes bíróságot illetéktelennek mondotta ki. A másodbírósági végzés ellen megengedett felfolyamodásnak halasztó hatálya nem volt. 51 Bűntetti eljárásban fellebbviteli fórumként működtek, azonban a királyi törvényszékeknek a vizsgálat megindítását vagy folytatását elrendelő határozata ellen további felfolyamodásnak nem volt helye, továbbá a királyi táblának azon határozata ellen, mely által a királyi törvényszéknek vád alá helyezést elrendelő határozata helybenhagyatott, fellebbvitel szintén nem lehetett. 52 Ha az első fokú eljárás a járásbíróságon kezdődött, akkor harmadfokon, egyébként másodfokon jártak el a táblák. 53 48 1890. évi XXV. tc. 3-4. §. 49 1890. évi XXV. tc. 5-7. §., 24. §. 50 Várady Károly: A kir. táblai kinevezésekre [...]. JK 1891. május 29. (22. szám). 174. p. 51 A polgári törvénykezési rendtartás módosításáról szóló 1881. évi LIX. tc. 59. §. 52 A magyar büntető törvénykönyvek hatályba léptetéséről szóló 1880. évi XXXVII. tc. 45. § 53 A fellebbviteli bíróságok szabályozásáról [...] szóló 1883. évi VI. tc. 1., 5., 7. §.
