Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)
Sághy Gyula is ragaszkodott a bizalmiak titkos megválasztásához. Psik Lajos a három személy választását elutasította, a stiláris módosítás ellen nem volt kifogása. A meg nem jelent köztisztviselő feljelentéséről szóló mondatot megtartotta volna. A titkosságra szerinte nem volt semmi szükség: a zárt ülés elegendő garancia. A szavazáskor csak a „megidézett" szó cseréjét fogadták el. 941 Az évi lajstromból a harminc esküdt kisorsolásáról szóló 19. §-ba Ragályi Lajos kérte felvenni, hogy az ülésszak megkezdése előtt legalább 15, de legfeljebb 30 nappal sorsoljanak a törvényszéken. Erdély ezt elfogadta, s a szavazás is megerősítette. A 20-23. §-oknál nem volt felszólalás, a 24. §-ból maga az előadó javasolta kihagyni a helyettes esküdt kifejezést, amit el is fogadtak. A 25-30. §-ok nem vetettek fel problémát, a 31. §-ban átszámozták a korábbi módosítások miatt a pontokat. A szó nélkül hagyott 32. és 33. szakaszok után a területi összevonást lehetővé tevő 34. §-nál Barta Ödön kért szót: „a territoriális illetékesség joga, melynél fogva az állampolgár ama kompetencziájától el nem vonható, alkotmányjogi garancziát képez, ezért ezt rendeleti úton megváltoztatni jogállamban nem szabad, és sem egészben, sem részben ezen jog csorbítása meg nem engedhető." A 34. §-t a bizottságban elejtett 35. § vadhajtásának tekintette, ezért a kihagyását javasolta. Erdély Sándor megvédvén a szövegezést hangsúlyozta: a bírósági területek eggyé alakításának kizárólagos oka, hogy mindenképp biztosítsák a szükséges esküdtek számát. A cél nem politikai, hanem tisztán adminisztratív, s az esküdtbíráskodás biztosítását szolgálja, s abba ne magyarázzák bele folyton a politikát és a „nem létező hatalmi érdekeket". Végül a szakaszt az eredeti formájában fogadták el. 942 A 35. és 37. §-ok észrevétel nélküli elfogadása után a részletes vita befejeződött. 943 A harmadik olvasatra május 29-én került sor, majd a főrendekhez küldték a javaslatot. 944 A Főrendi ház a javaslatot a képviselőház által megállapított szövegben, módosítás nélkül fogadta el augusztus 16-án. 945 Altalánosságban nem volt vita. A részletes tárgyaláskor a 4. §-nál Gáli József módosítványt nyújtott be: vegyes nemzetiségű vidékeken az esküdtek az állam nyelvén kívül azon nyelvek egyikét is értsék, amelyek az illető bíróságok területén dívnak, s az érintett törvényhatóságnak a jegyzőkönyvi nyelvét képezik. Indítványa alátámasztásául hivatkozott az 1868. évi XLIV. tc. 7. és 27. szakaszára, valamint az 1869. évi IV. tc. 4. szakaszára. Úgy vélte, megkívánható az esküdtől, hogy bíró funkciót vállalva megértse a nemzetiségi nyelvet. Szerinte ez a gyakorlatban nem okozhat problémát: a vegyes nemzetiségű vidékeken a magyarul értők a nemzetiségi nyelven is tudnak. Mindez a nemzetiségekkel való „egybeforrasztást" is híven szolgálná. 946 941 KHN96-01. VI. (1897) 198-201. p. 942 KHN96-01. VI. (1897) 202-203. p. 943 PN 1897. május 27. (147. szám) 4. p. 944 KHN96-01. VI. (1897) 224. p., KHI96-01. VIII. (1897) 211-218. p., PN 1897. május 30. (150. szám) 4. p., MOL K2 1896-1901 A XIV 1. 17/b. 2372/1897. számú irat. Tartalma: a javaslat képviselőház által elfogadott szövege nyomtatva javításokkal, és a képviselőház elnökének (Szilágyi Dezső) a főrendi ház elnökéhez (Tóth Vilmos) intézett átirata a javaslat megszavazásáról. 945 FHI96-01. V. (1898) 201. szám. 287-288. p. 946 FHN96-01. I. (1898) 155-156. p.
