Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)
Az esküdtszéki törvényjavaslat képviselőházi vitája 1897. május 18-án a 98. ülésen kezdődött Szilágyi Dezső elnöklete alatt gyér érdeklődés mellett. 898 Először Psik Lajos előadó tartotta meg expozéját. Kiemelte: a bizottsági tárgyalások alkalmával az igazságügy-miniszter maga kezdeményezte a 35. és a 36. §-ok kihagyását, amelyek arról rendelkeztek, hogy ott, hol az esküdtbíróságok és a részrehajlatlan ítélkezésük kizárt, a kormány a királyi Kúria meghallgatása után az esküdtbíróságok működését arra területre nézve felfüggesztheti. Eredetileg azzal vádolták a kormányt, hogy a sajtószabadságot kívánja ezzel megtámadni. A 14-18. §-oknál az alaplajstromot érintő felszólamlásokat elintéző, valamint szelektáló bizottság összetételét érintő nézetekről szólva: itt az elnökből, egy bíróból és három közigazgatásbeli személyből álló szervet véglegesítették. Az esküdtek kiválasztását érintően törekedtek, hogy az sine ira et studio történjen a közérdek szem előtt tartásával. Az esküdti kvalifikációt helyesnek tartotta, mivel az tükrözte a hazai társadalmi viszonyokat. Ugyanakkor az esküdteket igyekezett a javaslat a túlterheltségtől megóvni. Azzal zárta rövid beszédét, miszerint az esküdtszék „a modern világnézet egyik legfőbb vívmánya, a jogállam, az emberi és szabadságjogok ezen sziklaerőssége és védőbástyája, sok évek lassú, de szakadatlan munkássága után nálunk is kezd megvalósulni." A javaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadni javasolta. 899 Az ellenzék részéről először felszólaló Polczner Jenő a javaslatot alkotmány- és szabadságellenesnek tartotta. Úgy vélte: a miniszter csak a politikai támadások miatt áldozta fel az ominózus 35. §-t, azonban az esküdtek kiválasztását még az említett jogszabályi helynél is nagyobb sérelemnek minősítette. Azzal indokolta véleményét, hogy a lajstromot szelektálók állami hivatalnokok és törvényszéki bírák lesznek, akik a mindenkori hatalom célzatait és szándékait képviselik, valamint a törvényhatósági bizottság főispán által befolyásolt tagjai. így az esküdtek nem lehetnek a nemzeti közgondolkodás kifejezői. A törvényhatósági bizottság tagjai fele részben ráadásul virilisták, akik saját magukon kívül különben sem képviselnek senkit. 900 A kiválasztás módját a szabadelvű eszmékkel való nemtelen kacérkodásnak mondta, s a nép szeme közé történő porhintésnek. Javasolta helyette a kisorsolás elvét, mivel hirdette: ha a magyar társadalom alkalmas az esküdtbíráskodás bevezetésére, akkor annak kiválasztó mechanizmusok nélkül kell megtörténnie. Végül a javaslatot részletes vita alapjául elfogadta, de jelezte: a harmadik olvasatban a kiválasztási rendszert nem szavazza meg. Bernáth Béla hibaként kifogásolta az esküdtbíróság elnökének a királyi tábla elnöke általi kinevezését, magasnak tartotta az adócenzust, s ő is a kisorsolás mellett tört lándzsát, mivel szerinte ez biztosíthatja a politikától, nemzetiségtől és vallásfelekezettől való befolyásmentességet. A 34. §-ban — amely az esküdtszéki kerületek összevo898 MOL K2 1017. k. Az országyűlés képviselőházának tárgyalásáról a mutatókönyv szerint az alábbi iktatószámú iratok tanúskodnak: 1720., 2177., 2254., 2263., 2275., 2277., 2278., 2287., 2294-2297., 2308., 2309., 2328-2336., 2358-2368., azonban ezen iratok az Országos Levéltárban nem kerültek elő. 899 KHN96-01. VI. (1897) 79-80. p. 900 KHN96-01. VI. (1897) 81. p.
