Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)
visszavetési jog a pótesküdtekkel szemben is gyakorolható — ez következik a javaslatból. Polónyi ebben megnyugodva elállt módosításától. 874 A 347. és a 348. szakaszokra észrevételt nem tettek. Az eskü szövegét tartalmazó 349. §-hoz Visontai Soma szólt hozzá. „Azért alkalmaz ez a bűnvádi eljárás esküdteket — kezdte beszédét —, mert az esküdt, mint úgy szólván a közlelkiismeret képviselője, nem a törvény holt betűje szerint ítél. [...] Ennek folyománya, hogy az esküdt nem indokolja meg igazmondását, hogy míg a jogi szakbíróságnak kimerítő indokolásban kell számot adnia, hogy milyen irányban alkalmazta a törvényt, ezt az esküdtektől nem kívánja meg semmiféle törvény, mert ő csak a vád és a védelem erősségei alapján lelkiismeretes meggyőződése szerint fog ítélni." Ezek alapján kifogásolta az eskü szövegét mondván: abban utalás áll a „törvény értelmében" való ítélkezésre. Márpedig ilyen esküt jó lelkiismerettel nem tehet az esküdt, mivel a törvények értelmét és annak elméleteit nem ismeri. Módosító javaslata így hangzott: a „törvényt megtartják" kifejezés helyett a „törvényre figyelnek", a „törvény értelmében" helyett a „lelkiismeretesen" szavak kerüljenek a szövegbe. Chorin angol és osztrák mintára hivatkozva nem támogatta ezt a módosítást sem, mivel szerinte magának az eskü szövegének is ki kell fejeznie az esküdti jogokat és kötelezettségeket. 875 A szeptember 11-én folytatódó vitában 876 Mérey Lajos is az eskü szövegét opponálta. Szerinte a „törvényt szem előtt tartják" fordulat illene a javaslatba. Az elasztikusnak mondott „törvény értelmében" kifejezéssel ugyanis elvernénk a lelkiismeret szabadságát, s e nélkül nincs esküdtszék. „Az esküdt hivatkozhatik Istenre, de nem a törvényre!" — összegezte gondolatait. 877 Erdély Sándor miniszter protestált: „az esküdtnek nem szabad magát a törvénnyel ellentétbe helyeznie". Hangsúlyozta: „mi azt akarjuk, hogy az esküdt megtartsa a törvényt. Ezt pedig megfigyeléssel pótolni nem lehet." Ugyanez vonatkozik a „törvény értelmében" és a „lelkiismeretesen" megfogalmazásokra is, mivel ezek nem szinonimak egymással. Polónyi kivételesen az eredeti szövegezéssel értett egyet: „az esküdtbíróságot nem azért hozzuk be, hogy törvényen kívüli állapot legyen, hanem, hogy az alkotmányosan meghozott törvények hatékonyabban érvényesüljenek". Szalay Károly ellenben Visontaival értett egyet, mivel a szakbíróságnak sem az a feladata, hogy a törvényt megtartsa, hanem hogy alkalmazza azt. Erre például hozta, hogy ha három különböző bíróság háromféleképpen ítél, attól még megtartották a törvényt, csak eltérően alkalmazták. Éppen ez a fellebbezés intézményének lényege. 878 Végül a szavazásnál a Ház az eredeti szöveget tartotta fenn. A 350. § nem okozott problémát, a 351. §-nál Visontai próbálkozott egy zavarosan megfogalmazott módosítással, de Erdély figyelmeztetésére inkább elállt tőle. Ezután a 358. §-ig haladtak előre. Polónyi itt a beszámíthatóság feletti részkérdés feltevésével kapcsolatban javasolta, hogy kifejezetten felelnie kelljen rá az esküdteknek aszerint, hogy kizárják vagy megállapítják azt. Egyébként szerinte a beszámíthatóságot KHN92-96. XXXIV. (1896) 114. p. KHN92-96. XXXIV. (1896) 115-116. p. Az előző napi vita sajtóját lásd: PN 1897. szeptember 11. (250. szám) 2-3. p. KHN92-96. XXXIV. (1896) 118. p. KHN92-96. XXXIV. (1896) 119-120. p.
