Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)

gyalást szabályozó XIX. fejezete, valamint az esküdtszékek szervezéséről szóló 1897. évi XXXIII. tc. A rendelkezéseiket részletesen Csizmadia Andor mutatta be.

855 a) Az esküdtszék fogadtatása a Bűnvádi perrendtartás vitájában A Bűnvádi perrendtartás (Bp) országgyűlési vitája 1896. szeptember 3-án, a 647. ülésen kezdődött a képviselőházban. Ezt megelőzően az igazságügyi bizottság elkészítette véleményes jelentését a törvényjavaslatról, amelyben az esküdtszékek átszervezéséről elismerőleg, támogatólag szóltak: „az esküdtbíróság legnagyobb értéke — ezen intézmény nagynevű védője, Glaser szerint — abban rejlik, hogy megosztja a bírói hatalmat állandó szakképzett és az állampolgárok sorából bírói tisztségre hivatott, feddhetetlen életű férfiak között. Az esküdtszék nélkülözhetetlenségéhez való ragaszkodás nem a bíróság iránti bizalmatlanság talajából fakad, hanem azon gondolatból ered, mily szédítő hatalom ruháztatik állandó közösségben működő jogászokra, midőn szóbeli tárgyalás és a bizonyítékok szabad méltatása alapján ítélnek ezek élete, szabadsága és társadalmi egzisztenciája fölött." Hangsúlyozta a jelentés: „alig tartható fenn az az állapot, hogy azon törvények, melyek hivatása a társadalom jogrendjét és fennállását biztosítani, az állampolgárok teljes kizárásával kezeltessenek, hivatásszerű bírák zárt testülete által". Ezen megállapítást támasztja alá az a tény is, hogy Spanyolország és Németalföld (Hollandia) kivételével nem létezett olyan fejlett európai ország, amelyben az esküdtszék honos ne lett volna. így a bizottság egyhangúlag fogadta el az esküdtszék intézményének a bűnvádi eljárásba való beemelését. A javaslat által szintén ajánlott népbírósági intézménynek (Schóffengericht) a járásbíróságoknál való meghonosítását viszont nem javasolták.

856 A részletes jelentésben az esküdtszéki eljárásra vonatkozóan csupán néhány, csekélyebb jelentőségű módosítás olvasható.

857 A képviselőház előtt az igazságügyi bizottság előadója, Chorin Ferenc expozéjával kezdődött a Bp általános vitája. Az esküdtszékek reformjára vonatkozóan kiindulópontként az 1843. évi eljárási törvényjavaslatot és az 1848. évi sajtóesküdtszékeket jelölte meg. Azonban emlékeztetett: a sajtóvétségek elbírálása Magyarországon igencsak kaleidoszkópikus képet mutatott: ugyanis a Királyhágón túli területeken az 1852. évi osztrák sajtórendtartás volt hatályban esküdtszékkel, Fiúméban ugyanez esküdtszék nélkül, a Határőrvidéken az 1862. évi osztrák sajtórendtartás, az ország többi részében pedig az 1848. évi, majd az 1867 májusában kiadott rendelet volt irányadó.

858 A javaslat elveiül jelölte meg a vádrendszert, a szóbeliség és közvetlenség érvényre juttatását, a nyilvánosságot, valamint a terhelt jogainak biztosítását, a jogorvoslati jog lehetőségét és az esküdtszék oly szabályozását, mely hatáskörébe utalta a nem csupán nyomtatvány útján elkövetett, hanem más, súlyos beszámítás alá eső bűn855 Csizmadia [10. jz.], 131-147. p., vö. Vámbéry Rusztem: Kézikönyv esküdtek számára. Budapest, 1900. 1-96. p. 856 KHI92-96. XXXIV. (1896) 1110. szám. 7-8. p. 857 KHI92-96. XXXIV. (1896) 1110. szám. 152-162. p. 858 KHN92-96. XXXIV. (1896) 20. p.