Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - VIII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKEK A KORABELI GYAKORLAT TÜKRÉBEN

is, mivel e nélkül inkább hoznak a vádlottra kedvező határozatot, mintsem megbüntessék őt.

809 De lege ferenda olyan reformjavaslatokat fogalmazott meg a folyóirat, mint az esküdtszéki hatáskör kiterjesztése, az enyhítő körülmények megállapításának lehetővé tétele, az esküdtszéknek észrevétel engedése a kérdések feltételébe, a rezümé mellé jogi oktatás adása az elnök részéről, a kérdéseknek a rezümé utáni felolvasása és a perorvoslatok körének kiszélesítése.

810 Maga az idézett Themis meg is tette a tőle telhetőt: kifejezetten esküdtszéki jogesetek megvitatásával kapcsolatos új rovatot nyitott a hasábjain 1871-ben.

811 A korszakban egyébként Fayer László foglalkozott leginkább az esküdtszék hazai és a laikus bíráskodás nemzetközi kérdéseivel. A magyar sajtóesküdtszékek védelmében kétszer is jelentetett meg hasonló tárgyú cikket, amelyben arra kereste a választ: a juryk verdiktjei vajon jogi szempontból hogyan állják ki a próbát. Érdekes elemzésében a sajtótörvény hibáira mutatott rá: az ugyanis a rágalmat rendelte kategorikusan büntetni, ám a becsületsértést és a gyalázkodást még eo ipso nem. Ezért sokszor megállapították a rágalmazást az esküdtek, de ilyenkor általában csak becsületsértés forgott fenn, s ezért mentették fel a vádlottat, vagy a rágalmazásra irányuló kérdésre — az iménti okból — egyszerűen nemmel feleltek. „Az esküdtek helyes tapintattal akként járnak el, a mint a törvény hibás szövegezésével szemben az anyagi igazság kívánja, és hivatásukat felfogván, nem áldozzák fel, mivel nem szabad feláldozniuk, a lényeget a formának" — ekként mentette a magyar juryt Fayer, aki pályája későbbi szakaszában is az esküdtszék rendíthetetlen hívének mutatkozott.

812 2. § HIBÁK AZ ŐSLAJSTROMBAN. DEBRECEN ELLENZÉKI HITVALLÁSA Fejezetünk második részében egy érdekes jogestet ismertetünk, amely szintén az anomáliákhoz kapcsolódik. Debrecen szabad királyi város az 1867. évi esküdtszéki szervezésben komoly hibát vétett, melyet beismerni vonakodott; ennek sommázata a következő. A bel- és igazságügy-miniszter által 1867. március 17-én kibocsátott rendelet szerint — amely június 16-án lépett hatályba —, valamint az igazságügy-miniszter 1867. május 4-i és május 17-i rendelete alapján újjá kellett szervezni az esküdtszékeket az 1848. évi XVIII. tc.-nek megfelelően Debrecenben is. Meghagyták azt is, hogy az említett tc. 30. § (4) bekezdése és a 40. § szerint „a város területén megjelenő elmeműveknek a polgármesternél teendő példánya a kerületi közvádlóhoz rendesen átküldessék". Az esküdtképességet igazoló jegyzék tizennégy napon belüli elkészítését 809 Esküdtszéki tanulmányok II. Themis. 1871. január 24. (4. szám) 37-38. p. 810 Esküdtszéki tanulmányok III. Themis. 1871. január 31. (5. szám) 53-54. p. 811 Esküdtszéki csarnok. Őszinte szavak esküdtszékeink érdekében. Themis. 1871. február 21. (8. szám) 94. p. 812 Fayer László: Igaz-e, hogy esküdtszékeink verdiktjei jogi szempontból nem állják ki a próbát? Themis. 1871. május 16. (20. szám) 225-226. p., Fayer László: Esküdtszékeinkről. Themis. 1874. április 16. (16. szám) 122-123. p., Fayer László: Reform-mozgalmak az esküdtszéki intézmény terén. II. rész. MT 1872. január 16. (3. szám) 21-22. p.