Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - VII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁS (1867-1896)
Kasszációs eljárást az ügyben csak egyszer lehetett kezdeményezni, ezután más rendes perorvoslatnak helye nem volt (R1867, 95., 98. §). A Semmítőszék határozata alapján megismételt eljárásra ugyanezen jogorvoslati szabályokat kellett alkalmazni azzal, hogy illetékességi kifogásra (R1867, 91. § a) pont) már nem lehetett hivatkozni. Kegyelem és perújítás. Az ítélet mérséklése, netalán elengedése végett az uralkodóhoz lehetett kegyelmi kérvénnyel — határidő nélkül — folyamodni. A felmentett vádlott ellen az eljárást meg nem újíthatták, kivéve, ha ő az általa elkövetett vétséget az elévülési időn belül (hivatalból üldözendő cselekmény esetén 6 hónap, magánvádasnál két év) törvény előtt önként beismerte. Egyébként perújítani a nóvumok megjelölésével az elítélt javára bármikor lehetett, de erre csak magának a terheltnek volt joga, s az ítélet végrehajtását ez sem akadályozta meg (R1867, 99., 102-104. §). 7. § A BÜNTETÉS VÉGREHAJTÁSA A meg nem támadott ítélet végrehajtása annak jogerőre emelkedését követően, illetőleg a semmisségi eljárás alá vont határozatnak — helybenhagyása esetén — a bíróság részére történt kézbesítése után azonnal megtörtént. A végrehajtást az eljáró s törvényt alkalmazó táblák eszközölték (R1871, 106. §, R1867, 101. §). A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának helyei a megyei és városi fegyházak voltak azzal, hogy a sajtó vétség miatt elítélt személyeket az egyéb „bűnhöncöktől" elzártan, s társadalmi állásuknak és műveltségüknek megfelelő, „szelídebb" bánásmódban kellett részesíteni. 792 Az alkalmas helyek szűkössége és a távolságokból fakadó célszerűség miatt később lehetővé tették, hogy a fogságbüntetést ne a sajtóbíróság székhelyén fennálló, hanem egyéb, szintén a bíróság illetékességi területén lévő fogházban hajtsák végre. Leggyakrabban azon törvényhatóság fogháza jöhetett szóba, amelynek területén az elítélt egyébként lakott. Az erre irányuló kérelmet a terhelt terjeszthette elő, de csak a büntetés kiállásának megkezdése előtt. A határozat ellen semmisségi panasznak nem lehetett helye, maximum az Igazságügyi Minisztériumhoz fordulhattak — ezen engedmény különleges jellegét hangsúlyozza azon tény is, hogy csak kivételesen méltányolandó esetekben alkalmazhatták a bíróságok. 793 A büntetés-végrehajtás szabályait végül külön jogszabályban határozta meg Bittó István, 794 s e szerint már az evégre rendelt államfogházak lettek alkalmazandók. A bíróság elnöke határozta meg a végrehajtás pontos helyét s azon időpontot is, amikor a büntetés kitöltése megkezdendő volt. Ha az elítélt vonakodott megjelenni, az állam792 A m. kir. igazságügyministernek 1867-ik évi október 12-én [923/eln. sz. a.] kelt rendelete [... ] a sajtó-vétségért fogságra ítélt egyének fegyházi elhelyezése tárgyában. MTRT 1867. Pest, 1868. 520. p., valamint Uő 1867. júl. 25-én 307. számhoz kelt pótrendelete [...]. 15. pont. MRT. 1867. II. kiadás. Pest, 1871. 248. p. 793 A m. k. igazságügyministernek 1868. évi augusztus 10-én 1448/eln. sz. a. kelt rendelete [...] a sajtóvétségért ítéletileg kiszabott fogságbüntetések kiállása helyéről. MRT 1868. III. kiadás. Pest, 1884. 392393. p. 794 A m. kir. igazságügyministertől 1871. július 1-én 1769/eln. sz. a. kiadott utasítás a sajtóvétségek miatt elítélt egyének fogságbüntetésének végrehajtása iránt, (a továbbiakban RVH). MRT 1871. Pest, 1872. 215-219. p.
