Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - VII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁS (1867-1896)

Feladatához tartozott: „egyrészt kinyomozni azon személyeket, kik a törvény értelmében a tiltott cselekményért, bármi tekintetben, habár fokozatosan is felelősek, másrészt tisztába hozni azon körülményeket, melyek a vád alá vett cselekmény beszámítására bármi tekintetben jelentősséggel bírnak". Nem törekedhetett a felek békéltetésére, sem a vádtól való elállítására. A nyomozás gyorsaságára feltétlen figyelemmel kellett lennie. Evégből a megjelölt corpus delictit, a kérdéses lapot, könyvet, melyben az eljárás tárgyát képező vétség megjelent, nem kellett nyomozat alá vennie; az elkövetőt tekintve pedig elegendő volt a felelős szerkesztő s a kiadó megkérdezése, szükség esetén helyiségeik átkutatása. Ha azok a szerző kilétét felfedni vonakodtak, elegendő volt ennek tényét konstatálnia a fokozatos felelősség lehetősége miatt.

769 Befejezvén a vizsgálatot, a magánvádlót értesítette, hogy a keletkezett iratokat nála három napon belül megtekintheti, a netaláni hiányokat pótolhatja. Eztán a magánvádlónak tíz nap állt rendelkezésére a vádlevél benyújtásához, ha elmulasztotta, a vád visszavontnak volt tekintendő. Minden végeztével a jegyzőkönyvet, a zár alá vett tárgyi bizonyítékokat és, magán vádló esetén, a vádlevelet a közvádlóhoz kellett áttennie, akit előzőleg a magánvádas eljárás megindításáról is értesíteni tartozott (R1871, 23. §, R1867, 18. §). Summa summarum a vizsgáló szerepe nem lehetett más, „mint tevékenység és törvényes eljárás, melyben akár bűnös, akár ártatlan fél a panaszlott, a bűnvizsgálat berekesztése egyaránt sürgős; a vizsgálat befejezésének kellő ellenőrzése és eziránti panaszok elintézése [a jövőben] az ítélő bíróság tiszte leendene. [...] A vizsgáló bíró a büntetőeljárás vádlási (accusatorius) rendszerénél is azon pont, ki előtt a különböző érdekeknek és az igazságszolgáltatás előzetes divergentiájának találkozni kell, a vádlás és védelem alapjai és az esküdtszéki intézmény elvei már a vizsgálatnál érvényesítendők".

770 A vádló. A sajtóvétségi eljárásban a magánszemély sérelmére elkövetett becsületsértés és rágalmazás esetében (1848: XVIII. tc. 12. §) magánvádló, egyébként közvádló járt el. Legfőbb feladatát a vizsgálat felügyelete, a vádlevél megszerkesztése és a tárgyalás alatt a vád képviselete képezte. Hivatalból üldözendő cselekmények esetén a vizsgáló bírónál a közvádló indította meg az eljárást, a vizsgálat befejeztével döntött arról, hogy quasi pótnyomozást rendel-e el, megszünteti-e az eljárását, vagy közvádas vétségeknél megszerkeszti-e a vádlevelet. A közvádlókat az igazságügy-miniszter nevezte ki az esküdtbíróságok mellé.

771 Mivel a köz vádló hatáskörébe utalták a sajtórendészeti szabályok megsértése miatti eljárást is (1848: XVIII. tc. 30., 36., 37., 38. §), ezért a főispánok (polgármesterek, kerületi főkapitányok) mindazon esetekben, ha a törvényhatóságuk területén mű769 Lásd az előző jegyzetet. 29-30., 32. p., valamint: A m. k. igazságügyministernek 1868. évi márcz. 22-én 570/eln. sz. a. kelt rendelete [,..]: a sajtóügyi vizsgálatok gyorsítása iránt. MRT 1868. III. kiadás. Budapest, 1884. 155. p. 770 Kacziány [753. jz.], V. rész. JK 1868. március 15. (11. szám) 85. p., VI. rész. JK 1868. május 17. (20. szám) 159. p. 771 A m. kir. igazságügyministeriumnak 1867. jún. 2-án kibocsátott rendelete a sajtóvétségek tekintetében eljáró közvádlók kinevezése iránt. MTRT 1867. Pest, 1868. 152. p.