Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - VII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁS (1867-1896)
dött). Deklarálta továbbá, hogy ők országos hatáskörű „törvényes közegek", akiket az ország valamennyi törvényhatóságának kellően „gyámolítani" kellett. Vagyis az általuk felhívott törvényhatóságok kötelesek voltak foganatosítani az elrendelt zár alá vételt, foglalást, ha a távolság okán azt nem a bűnvizsgáló bíró végezte személyesen. Más intézkedései és megkeresései szintén éppen úgy voltak fogadandók és haladéktalanul teljesítendők, mint az az „egyéb bíróságok ítéleteivel és megkereséseivel történni szokott". 764 A sajtóvétségi eljárást mindig a vizsgáló bírónál kellett megindítani — akár hivatalos feljelentés, akár magánpanasz formájában — szabatosan s világosan megjelölve azon vétséget, melynek megfenyítését a feljelentő szorgalmazta. A panasz és a feljelentés kíséretében olyan intézkedések voltak meghozandók, „melyek szerint — a gyanús egyén személyes és alkotmányos jogainak épségben tartása mellett — a törvény kívánalmának elég tétessék". 765 A bűnvizsgálónak jogában állt jegyzőkönyv készítése mellett zár alá venni az egyúttal elébe terjesztett, vagy általa beszerzett azon nyomtatványokat és metszvényeket, melyekre a bűncselekményt elkövették (R 1867, 16-17. §). E mellett kihallgatta mindazon személyeket, „kik a vádra s védelemre vonatkozó bármely körülményről tudomással bírnak", valamint magát a vádlottat, aki az idézésre megjelenni volt köteles. A tanúkénti idézés alól az országgyűlési képviselő sem jelentett kivételt. Az idézés történhetett a törvényhatóság, a vizsgáló bíró személyzete által vagy postai úton is (R1871, 18-20. §), de karhatalom segítségét is igényelhették. 766 A vizsgáló eljárásában kötve volt a vádló indítványához (feljelentés, pótvizsgálat). Ebben a tények mellett azon szempontok is kifejtendők voltak, „melyekre nézve a vizsgáló bíró az adatokat azért szerezze meg, hogy azokat a vádló vádláskor vádja megállapítása tekintetéből felhasználhassa" . 767 A kívánat teljesítését csak magánpanasz esetében és csak akkor tagadhatta meg, ha az a fennforgó ügyre egyáltalán nem tartozó tények felderítését tárgyazta volna, vagy olyan tényekre vonatkozott, melyek bizonyítása ex lege kizárt. A vizsgálatot a vádló beleegyezése nélkül nem szüntethette meg. A vizsgálat feljelentésen túli kiterjesztésére csak a vádlónak engedtek jogot. A vizsgálatról felvett jegyzőkönyvet lakonikusan kellett szerkeszteni, feltüntetve a vizsgálati és nyomozati cselekményeket, s azok eredményeit (R1871, 21-22. §), valamint az egyéb terhelő és mentő, enyhítő adatokat véleménynyilvánítás nélkül — „a tényálladék hű tükrének kell lennie". 768 764 A m. kir. igazságügyministernek 1867. september 9-én kelt rendelete [...], mellyel a sajtóvétségekre nézve kirendelt vizsgáló bírák működése szabályoztatik. MRT 1867. II. kiadás. Pest, 1871. 409-411. p. 765 A m. kir. igazságügyministernek 1868. évi április hó 8-án kelt 361/eln. szám alatti rendelete [...] a sajtóvétségek feljelentésésnek szerkesztése iránt. MRT 1868. III. kiadás. Pest, 1884. 161-162. p., Kacziány [753. jz.], III. rész. JK 1868. február 16. (7. szám) 53-54. p., a vizsgálók jogának de lege ferenda kiterjesztéséről: 54-55. p. 766 A m. k. igazságügyministernek 1867. sept. 18-án kelt rendelete [...] a sajtóügyi vizsgáló-bíró megkereséseinek foganatosítása tárgyában. MTRT 1867. Pest, 1868. 496. p.; A m. kir. igazságügyminister 1867. okt. 6-án kelt rendelete [...] a sajtótörvény III. és IV. fejezetében foglalt szabályok elleni vétség feletti vizsgálatnak [...]. MTRT, 1867. Pest, 1868. 518-519. p. 767 Kacziány [753. jz.], IV. rész. JK 1868. február 23. (8. szám) 59. p. 768 A m. kir. igazságügyministernek 1868. évi február 22-én 231/eln. sz. a. kelt rendelete [...] a sajtóügyi vizsgáló bírák hatáskörének szabályozása tárgyában. MRT 1868. III. kiadás. Pest, 1884. 31. p.
