Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - VII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁS (1867-1896)

láson felolvastathatott (R1867, 53. §), perbeszédet mondhatott, az esküdteknek további kérdés feltevését indítványozhatta (R1867, 57., 62. §), az esküdtszék ítéletét vele szóban kellett tudatni, meg nem jelenése esetén részére kézbesítették azt (R1871, 93. §), a kártérítés kérdésében és a büntetés tekintetében nyilatkozatot tehetett (R1867, 76. §), jogában állt makacssági ítélet esetén távollétét kimenteni (R1867, 82. §), kérhette az ítélet megsemmisítését, élhetett kegyelmi kérvénnyel és perújítással (R1867, 89., 99., 104. §). Nem illették meg azonban tartalmas jogosítványok a vizsgálati szakban, jogai elsődlegesen a tárgyalásra koncentrálódtak. Érdekesség, hogy az esküdtszék ítéletének nyilvánvaló hibássága esetén ő nem kezdeményezhette az új jury elé utalást, elvileg ez csupán a bírák ex officio belátásától függött. Bár a rendeletek nem említik, de az egyes, tárgyaláson kívül végzett bizonyítási cselekményeknél, a próbáknál értelemszerűen jelen lehetett, s a vizsgálat utáni quasi iratbetekintési jogát felolvasás útján gyakorolhatta. Kötelessége volt idézésre megjelenni a hatóság előtt, kivételt csupán az országgyűlési képviselők jelentettek (R1871, 18. §), ha nem tette, elővezethették a büntetőeljárás generális szabályai szerint (R1871, 36. §), a tárgyalás rendjét nem zavarhatta, távolléte esetén vele szemben makacs sági ítélet volt hozható (de ha két hónapon belül megkerült, a tárgyalást meg kellett ismételni — R1867, 80-84. §). A védő eljárásban való részvétele 1848-ban még kötelező volt (R1848, 32. §), nélküle, a makacssági eljárás kivételével, a tárgyalást nem is lehetett megtartani.

762 A dualizmuskori rendeletek elvetették a kötelező védelem elvét, a netán mégis meghatalmazott védő jogait csak igen sommásan részletezték. Megemlítendő, hogy részben volt önálló alanya a pernek: sui generis nem fellebbezhetett, de mondhatott a vádlottétól elkülönülő védőbeszédet, értekezhetett ügyfelével a tárgyalás alatt is, kifogást emelhetett, kérdések feltevését az esküdtszék részére a terhelttel együtt indítványozhatta. Talán legjelentősebb szerephez az esküdtszék megalakításakor és a perbeszédeknél juthatott, noha ő saját maga visszavetési joggal nem bírt. Azonban betekinthetett az iratokba, azok felolvasását, újabb bizonyítás felvételét kezdeményezhette. A nyomozat alatti szerepéről a rendeletek nem szóltak. Különleges „védői szerepet" töltöttek be makacssági ítélet esetén a hozzátartozók és a barátok, mivel a mulasztás jogosságának alátámasztására indokokat hozhattak fel a vádlott távollétében (R1867, 82. §). A védő tevékenységét meghatalmazás alapján lehetőségei szerint a jogorvoslati eljárásban is kifejthette. A bűnvizsgáló bíró nevével ellentétben semmilyen érdemi döntést nem hozott, hanem a nyomozó hatóság szerepében járt el, azonban elvben jogban jártas személynek kellett lennie. Az 1867. évi esküdtszéki rendelet 14. §-a szerint a bűnvizsgálót a közvádlóval együtt majdan a minisztérium jelölte ki a diszponíbilis tisztviselőkre is tekintettel:

763 a szeptemberben megalkotott rendelet szerint .Pesten Ebeczky Emil, Kőszegen Kránitz József, Nagyszombatban Sipos Sándor, Eperjesen Kámánházy Béla, végül Debrecenben Kacziány Nándor nyert vizsgálóul kinevezést (ő később Pesten műköBoth 1960 [3. jz.], 37. p. MOL K27 X57. 3744. május 7. 5. p.