Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - VII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁS (1867-1896)
és nyugellátás (1869: IV. tc. és 1871: IX. tc.) szabályozása nyújtott a szervezeti és személyi függetlenség megvalósulásához kellő garanciákat. 748 Az eljárási alapelvek az ártatlanság vélelmében gyökereznek. Érdekesség, hogy a rendeletek egyike sem hangsúlyozta ezen tézist, noha számos rendelkezésben éreztették ennek létezését: a terhelt szabadon védekezhetett (R1867, 42. §), „az ítélet kihirdetéséiglen a vádlott is eltávozhatik" (R1867, 64. §), a tények és a bűnösség megállapításához többségi szavazat volt szükséges (R1867, 69. §), amennyiben az eljárás megismétlésének lett volna helye, a bírói tanács új esküdtszék elé utalhatta az ügyet (R1867, 71. §), a „felmentett vádlott ellen a büntetőeljárás nem újjíttathatik, kivévén, ha az általa elkövetett vétséget az elidősülési időszak folyása előtt törvény előtt önként megvallaná" (R1867, 103. §), a jogalkotó engedélyezte a perújítást, de csupán a terhelt javára (R1687, 104. §). Mindezen szakaszok a jogérzetben fennálló ártatlanság vélelmét sugallhatják számunkra, amely az 1789. évi francia Deklaráció 9. pontjában is szerepelt. A hivatalból történő' eljárás, vagyis az officialitás elve már a sajtótörvényből is követezik: annak 18. és 19. §-a meghatározta azon sajtódeliktumokat, amelyeknél „a köz vádló hivatalos kívánatára történik a vizsgálat és a közkereset alá vétel" — e szerint: 1. a vallás és közerkölcsiség elleni sértés (1848: XVIII. tc. 5. §); 2. a magyar állam rendje, a birodalmi kapcsolatok és az örökösödési rend elleni izgatás (6-7. §); 3. az alkotmány erőszakos megváltoztatására irányuló izgatás és e bűnök elkövetésére való buzdítás (6. §); 4. az uralkodóház tagjának megsértése (8. §); 5. a közbéke és rend erőszakos megzavarására irányuló lázítás (9. §); 6. törvényes hatóság vagy testület rágalmazása (10. §); 7. köztisztviselők hivatalos tettére vonatkozó rágalmazás, ha a sértett a közvádlóhoz fordul (11. §); 8. az említett sajtó vétségek elkövetésére való előkészület és felbujtás (3-4. §) tartozott a közvád hatálya alá. Egyéb esetekben — s ez csupán a magánszemély sérelmére elkövetett rágalmazást, becsületsértést jelentette (12. §) — az eljárás az illető panaszára (magánváddal) volt megindítható. 749 Az officialitás megnyilvánulása azon rendelkezés is, hogy a nyomozó hatóságok, a közvádló, a bírói tanács tagjai és maguk az esküdtek is intézkedhettek bizonyítás hivatalból történő felvételéről és kiegészítéséről (pl. R1867, 52. §, 53. §, 56. §), valamint megemlítendő még a bűnvizsgálóra vonatkozó jogszabályi hely (R1867, 16-17. §). 748 Lásd A bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. tc. 15-16. §-át, valamint A bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1871. évi VIII. tc.-et és A bírák és bírósági hivatalnokok áthelyezéséről és nyugdíjazásáról szóló 1871. évi IX. tc.-et; továbbá ezeket elemzi Máthé [2. jz.], 53-62. p. A felelősségi kérdéseket nemzetközi kitekintéssel bemutatja Székely Miksa: A bírák és a bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló törvényjavaslat. MJÉ XLIII. Budapest, 1889. (Felolvastatott: 1889. január 9-én.) 5-37. p. 749 A csoportosítást az igazságügyminiszter által a debreceni vegyes bíróság elnökéhez eljuttatott hivatalos táblázatok alapján végeztük: HBML IV. B. 1121/ 2. 51. tétel.
