Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - VII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁS (1867-1896)

VII. FEJEZET A SAJTÓESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁS (1867-1896) Miként az előző fejezet fejtegetéseiben rámutattunk, a magyar sajtóesküdtszéki rendszer és eljárás szabályozása rendkívül kaleidoszkópikus volt: az 1867-től 1871-ig keletkezett rendeletek és a kortárs szakirodalom alapján ezúton kíséreljük meg a büntetőeljárás kodifikált és rendesen alkalmazott szervezeti és dogmatikai rendjének bemutatását, kitérve az egyes eljárási alapelvek (alapvető rendelkezések), alanyok és intézmények jogi helyzetére s alkalmazott szabályozási megoldására egészen a büntetés végrehajtásáig.

743 1. § A SZERVEZETI ÉS ELJÁRÁSI ALAPELVEK NYOMÁBAN Sem az 1848. évi, sem az 1867-ben, illetve 1871-ben megalkotott átfogó esküdtszéki rendelet nem tartalmazott szerkezetileg kodifikált, expressis verbis eljárási elveket megfogalmazó részeket, miként az 1896. évi XXXIII. tc., a Bűnvádi perrendtartás sem; ezen generális klauzulákat az egyes intézmények szabályozásánál illesztették a jogszabályok szövegébe. Both Ödön a Deák-féle rendeletben feltárta és bizonyította az alapelvek elhelyezkedését

744 — hasonló maximákat keresünk mi is az 1867 után kiadott, vonatkozó normákban; a szervezeti elvek pedig az eljárásitól különböző jogforrásokban jelennek meg (ma is), melyeket szintén jelezni fogunk. Igazságszolgáltatás kizárólag esküdtbíróságok útján. A szervezeti alapelvek genezisüket azon tételből nyerik, hogy a büntetőeljárásban egyedül az erre jogszabályilag kijelölt bírói szervek járhatnak el: jelen esetben a sajtótörvény 17. §-a rendelkezett arról, hogy sajtó vétség felett esküdtszék ítél (azonban a közigazgatásnak az igazságszolgáltatástól való elválasztásáról ténylegesen csak az 1869. évi IV. tc. 1. §-a határozott). Az 1867. évi esküdtszéki rendelet mindezt azzal egészítette ki, hogy „[...] szükséges olyan bíróság, mely a törvényt a vádbeli esetre alkalmazva, a vétkesnek talált vádlottra ítéletkép[p]en kimondja a törvény szabta büntetést, s mely egyszersmind az egész eljárást vezeti" (R1867, 2. §). Mindebből következik, hogy a sajtó útján történő gondolatterjesztéssel megvalósuló jogsérelmeket kizárólag a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező speciális sajtótörvényszékeknél (1869. június l-jétől 1871. december 31-ig vegyes bíróságoknál) lehetett orvosolni. Megszűnt ezáltal az 1848. évi ren743 Az esküdtszéki eljárás hatályos amerikai változata érdekes összevetésre nyújthat lehetőséget. Erről lásd: Badó [697. jz.], 165-197. p. 744 Both [3. jz.], 28-33. p.; egyebekben az alapelvek dogmatikai jelentőségéről ír Cséka Ervin - Vida Mihály: A büntető eljárásjog vázlata I. Szeged, 1999. 29-40. p.