Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - VI. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK SZERVEZÉSÉNEK DOGMATIKAI ÉS RENDELETI RENDSZERE
Intézkedtek továbbá az 1867. március 17-i felhívó rendelet hatályba lépése előtt, a neoabszolutizmus idején sajtóvétség miatt hozott ítéletek és végrehajtásuk hatályon kívül helyezéséről, illetve felfüggesztéséről, az elítéltek javainak visszaadásáról, s az emigráltak hazatéréséről. Az amnesztia később kiterjedt azokra is, „kik az alkotmány helyreállítása óta sem szűntek meg az ország törvényei ellen törekedni, [ha] a koronás király iránti hűségre és az ország törvényei iránti engedelmességre ünnepélyes ígéretet" tettek. 736 Az 1848. évi rendeletet inkább finomító, mint annak erényeit elvető 1867. évi rendelet azonban nem bizonyult elegendőnek. Miután az 1848. évi alapján csupán egyetlen eljárást tartottak — miként már utaltunk rá, Pozsonyban —, ezért annak akhilleszi sarkai sem világlottak elő, azonban a kiegyezés utáni évek a jogalkotót kiegészítésre késztetve hamar megmutatták az in praxi előbújó hiányokat — ez indította el a normaalkotás hosszú folyamát, amelyben az igazságügy-miniszterek rendezték, árnyalták az egyes életre hívott intézményeket, ezzel is hozzájárulva a jogbiztonsághoz. Hibának kell tekintenünk, ha valaki csupán egyetlen rendelet alapján vizsgálja a sajtóvétségi bíráskodást a dualizmus alatt: a kiegészítő jogszabályok is legalább ilyen fontosak, s már önmagukban is garanciális normaelemeket hordoztak. Ekként jelent meg még 1867 júliusában az első pótrendelet, mely 19 pontban konkretizálta, pontosította a május 17-i jogszabályt, valamint a 480/1868. számú IM rendelet az előző kettő kiigazítása végett. 737 Ezen rendeleti jogalkotási megoldás kellően rugalmasnak bizonyult az anomáliák kiküszöbölésére. A további két évben legalább húsz (!) olyan rendeletet találtunk, amely a tárgyalt szabályozás körébe esik; ezek közül e helyt csak a lényegesebb ügyköröket emeljük ki, az eljárás ismertetésénél a megfelelő dogmatikai részben azonban valamennyi tartalmát bemutatjuk. Különösen sok probléma merülhetett fel az eljárás első részében nyomozati feladatokat teljesítő vizsgáló bírák, illetve a vizsgálat eredményét értékelő közvádlók jogainak gyakorlása körül. Mivel a törvényhatóságok az együttműködést teljesíteni vonakodtak, számos rendelet a nevezett eljárási alanyokat erősítette pozíciójukban, felhívván a municípalitásokat a kötelezettségeik gyors teljesítésére. Részletezendőnek mutatkozott a magánvádló és a közvádló eljárásjogi helyzetének pontos identifikálása, s a hatásköri ütközések elkerülése végett egymáshoz viszonyított szerepük tisztázása. Sok szó esett a kiegészítésekben a büntetés végrehajtásának intézményi szabályozásáról is: az 1867. évi rendelet erre csupán egyetlen rövid megjegyzést tartalmazott (R1867, 101. §), a többi, igen lényeges klauzulát 1868 folyamán alkották meg leginkább. Különösen indokolta a jogalkotást az elítéltekkel szemben mutatkozó fokozott liberalizmus kontrollja, amely néhol már-már veszélyeztetni látszott a szankció célját. 736 Királyi rendelet 1867. április 11-ről a sajtóvétségek megkegyelmezése tárgyában. MTRT 1867. Pest, 1868. 91. p. és Legfelsőbb elhatározás 1867. június 9-ről [...]. MTRT 1867. Pest, 1868. 161. p. 737 A magyar kir. igazságügyministernek 1867. július 25-én 307. számhoz kelt pótrendelete [...]. MRT 1867. II. kiadás. Pest, 1871. 242-248. p., Uő 1868. évi május 15-én 480. sz. a. kelt rendelete [...]. MRT 1868. III. kiadás. Pest, 1884. 184-185. p.
