Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - VI. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK SZERVEZÉSÉNEK DOGMATIKAI ÉS RENDELETI RENDSZERE

VI. FEJEZET AZ ESKÜDTSZÉKEK SZERVEZÉSÉNEK DOGMATIKAI ÉS RENDELETI RENDSZERE 1. § TÖRTÉNETI PREAMBULUM Az esküdtszék intézményének eredetét kutatva némely szerzők rámutatnak arra, hogy a fejlettebb társadalmi-jogi intézményeket mutató népeknél már az ókorban megjelent valamely, a későbbi esküdtszékekre annyiban hasonlító szerv, hogy számos tagból állván ítélkezett a nép felett. Júdeában 23 tagú bíróság, Athénban 6000 tagú heliaia működött, s alkalmazták az osztrakizmoszt (a cserépszavazást) a polisz integritásának védelmében. Cicero szerint Rómában is találhatunk hasonló megoldást, ahol egy 81 tagú bírói szerv járt el

696 — amely nyolcvan (máskor ötven) esküdt polgárból és a praetorból szerveződött. Mások a kereszténység eszméiből látják kinőni a bíráskodás ezen formáját, mondván, hogy az esküdtszék a vádlott lelkiismerete — ezen megközelítésben a tizenkettes szám az apostolokra vagy Izrael tizenkét törzsére utalhat.

697 Elfogadhatóbb álláspontnak azon tézisek tűnnek, melyek nem az antik, s nem is a zsidó-keresztény kultúrkörben keresik az esküdtszék genezisét, hanem az anglo-germán törzseknél. A 19. századi esküdtszéki kutatások „atyja", Heinrich Brunner a juryX meggyőződéssel germán és azon belül népi eredetűnek tartotta.

698 „Romantikus" elmélete évtizedekig meghatározó volt, mígnem F. W. Maitland kutatásai új irányvonalat nyitottak meg: egyetértett abban, hogy az esküdtszék nem angol, hanem frank eredetű, de nem népi intézménynek, hanem kifejezetten a királyok törvénykezési előjogából fakadó megoldásnak vélte.

699 Az ekként új erőt vett vizsgálatok két irányba indultak meg: az egyik álláspont Brunner tézisét a normann hódítást (1066) megelőző angol696 Réső [9. jz.], 104. p., Ödönfi [8. jz.], 5-6. p., Szécsényi-Nagy Kristóf: Az athéni demokrácia alkotmányos biztosítékai a Kr. e. V. században: az ostrakismos (cserépszavazás) és a graphé paranomón (törvényellenességi közvád), in: Studia Collegii De Stephano Bibó Nominati. Tomus II. Budapest, 2001. 9-23. p., G. E. M. de Ste Croix: Notes on Jurisdiction in the Athenian Empire. I. in: The Classical Quarterly, New Series. May 1961. Vol 11. No 1. 94-112. p., Uő: Notes on Jurisdiction in the Athenian Empire. II. in: The Classical Quarterly, New Series. Nov 1961. Vol 11. No 2. 268-280. p., Stephan Todd: Lady Chatterley's Lover and the Attic Orators: The Social Composition of the Athenian Jury. in: Journal of Hellenic Studies. CX (1990) 146-173. p., H. C. Harrel: Public Arbitration in Athenian Law. in: University of Missouri Studies XI. Columbia: University of Missouri, 1936., Sir Paul Vinogradojf: Outlines of Historical Jurisprudence. Vol. 2. The Jurisprudence of the Greek City. Oxford, 1922., Gerhard Thür: Athén bírósági szervezete a Kr. e. 4. században, in: Tanulmányok dr. Molnár Imre egyetemi tanár 70. születésnapjára. Acta Jur. et Pol. Szeged. Tom. LXV. Szeged, 2004. 369-389. p. 697 Badó Attila: Esküdtszéki ítéletek. Futni hagyott bűnösök? Studio Batiq, 2004. 150. p. 698 Lásd a ma már klasszikusnak számító művét: Heinrich Brunner: Die Entstehung der Schwurgerichte. Berlin, 1872. 699 F. W. Maitland: The Constitutional History of England. Chambridge, 1908, 1961. Hivatkozik rá: Ralph V. Turner: The Origins of the Medieval English Jury: Frankish, English or Scandinavian? in: The Journal of Brithis Studies. May 1968. Vol 7. No 2. 2. p.