Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

BEVEZETÉS

hatáskör végleges elválasztásáról, a leendő közigazgatási bíróságról és a polgári házasságkötés intézményének bevezetéséről ekkor még nem nyilatkozott — ezeket mintegy ráadásként helyezte a nemzet törvényhozásának asztalára.

31 A programadó beszédet Kenedi Géza ügyvéd lelkesen ekként értékelte: „a miniszter érdeme és a beszéd értéke ép[p]en abban fekszik, hogy általa és benne törték át a kiforrott és megért eszmék először az ellenálló burkot, hogy elvégre pozitív alakban bevonulhassanak az állami élet világába".

32 Máskor azt hangoztatta a sajtó: „most Szilágyi Dezső az, kinek a törvényhozás meg nem tagadhat semmit; mert tőle vár mindent!".

33 Nagy szellemű egyéniség volt Szilágyi Dezső. Nem csoda, hogy 1901-ben bekövetkezett váratlan halála után beszédeinek jelentős részét egy fél évtized alatt egybegyűjtötték és kiadták. Azonban sajátságos módon ebből a gyűjteményből éppen a kodifikátorként mondott beszédei, szónoklatai, miniszteri felszólalásai és argumentációi hiányoznak.

34 Értekezésünkben kísérletet teszünk az általa megvalósított reformáció egyes elemeinek bemutatására. A rendelkezésünkre álló terjedelmi keretek azonban nem teszik lehetővé valamennyi téma vizsgálatát, ugyanakkor tekintettel kellett lennünk a kortárs jogtörténészek már megkezdett kutatásaira is és arra, hogy — eredeti kiindulópontunkhoz hűen — döntően a bírósági szervezet változásaira helyezzük a hangsúlyt. Ezen elvek és célok alapján a reformok közül — és a miniszteri életműből — az ítélőtáblák szétosztásával és a bírói jogviszony módosításával foglalkozunk, valamint az értekezés második részében az esküdtszék intézményének dualizmuskori változásaira fókuszáljuk a figyelmet — részleteiben bemutatva az 1900-ig (a Bűnvádi perrendtartás hatályba lépéséig) terjedő alapokat és az 1896-97-ben szintén Szilágyi Dezső előkészítése alapján véghezvitt reorganizáció hátterét. Egyben betekintést kívánunk adni a miniszteri pályának témánkhoz illeszkedő sikereiről. A szerző művét Szilágyi Dezső emlékének ajánlja. Didaktikai okokból az értekezésben nem kaphatott helyt a további 1891. évi igazságügyi szervezeti reformokból egy szintén lényeges momentum, a konzuli bíráskodás intézményeinek újjászervezése. Ezért röviden e helyt összegezzük az ide vonatkozó eredményeinket.

35 A konzuli bíráskodásnak a levantei területeken és a Távol-Keleten 31 Kenedi [30. jz.], 182. p. 32 Kenedi [30. jz.], 181. p. 33 D.: Igazságügyi reformok. JK 1889. május 24. (21. szám) 165. p. 34 Lásd a politikus 1890 körüli felszólalásairól: Szilágyi Dezső beszédei. II. kötet. Szerk.: Vikár Béla. Budapest, 1909. 132-286. p. és IV. kötet. Szerk.: Dr. Fayer Gyula. Budapest, 1913. 75-154. p. 35 Részletesen lásd: Antal Tamás: A konzuli bíráskodás a dualizmus korában. Az 1891. évi XXXI. tc. létrejötte, in: Publicationes Doctorandorum Juridicorum. Tomus IV. Fasciculus 1. Szeged, 2004. 52 p., Hargitai József: A konzuli intézmény és a konzuli kapcsolatok jogának története. JK 1999. szeptember. (9. szám) 369-381. p., Hargitai József: A diplomáciai és konzuli kapcsolatok joga. Aula Kiadó, 2005. 250270. p., Magyar jogi lexikon öt kötetben. II. kötet, szerk.: Márkus Dezső. Budapest, 1899. 653-656. p. A konzuli bíráskodás nemzetközi irodalmából: Quincy Wright: A Model Consular Convention. in: The American Journal of International Law. Oct. 1948. Vol 42. No 4. 866-868. p.; Consular Administration of The Estates of Deceased Nationals. in: The American Journal of International Law. Jan. 1918. Vol 2. No 1. 170-176. p.; Kurt H. Nadelmann: American Consular Jurisdiction in Morocco and Tanger. International Jurisdiction. in: The American Journal of International Law. Oct. 1955. Vol 49. No 4. 506-517. p.; Richárd Young: The End of Consular Jurisdiction in Morocco. in: The American Journal of International