Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - IV. FEJEZET: A BÍRÓI SZOLGÁLATI JOGVISZONY REFORMJA: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. MEGALKOTÁSA
az nem is létezett, vagy hatáskörrel kell ellátni. Szilágyi válaszában elhárította a javasolt módosítást mondván, hogy a koronaügyészt bővebb jogkörrel felruházni egyelőre felesleges volna, mivel az ügyészség feje az igazságügy-miniszter, két vezető pedig felesleges. A koronaügyész itt, az első alineában mint hivatalfőnök szerepelt. A javaslat szerint az értéktőzsde és a gabonacsarnokok választott bíróságainak működésére is kiterjedne az ítélőtábla elnökének felügyelete, pedig eddig a kereskedelmi miniszter által kijelölt biztosok felügyelték azokat. Ők a tőzsde „mercantil" részét is figyelték. Ezért most célszerűbb volna külön igazságügyi biztosokat kinevezni a feladat ellátására — vetette fel Polónyi. A miniszter nem utasította el azonnal az indítványt, hanem jelezte, hogy a vegyes rendelkezéseknél térjenek vissza rá. Ebben meg is egyeztek, az első indítványt pedig a magyarázat után maga a „gazdája" ejtette el. 606 A vita április 22-én 607 folytatódott Kemény Pál (Függetlenségi és 48-as Párt) felszólalásával, aki a 2. § 1. pontjában a szolgabíró szót szerette volna „a kisebb polgári peres ügyekben bírói hatósággal felruházott közigazgatási hatóságok" körülírással felcserélni. 608 Jellinek Arthúr válaszolt, s kifejtette, hogy ez ellenkezne a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. évi XXII. tc. 2. §-ával. Az igazságügy-miniszter utasításairól rendelkező 3. §-nál Polónyi kifogásolta a miniszter azon jogát, hogy felügyelet körében a bírót utasíthassa. Mivel ez a kitétel a bizottsági vitában került a szövegbe, kérte az eredeti megfogalmazás helyreállítását. Szilágyi és Jellinek ezt ellenezte. „Minthogy a felügyelet adminisztratív teendő, a felügyeleti hatóság felelőssége megkívánja, hogy az alsóbb közeg az ő utasításainak eleget tegyen. Mert ha nem tesz eleget: főfelügyeletről szólni egyáltalán nem lehet." Horánszky Nándor (Mérsékelt Ellenzék) Polónyi szavainak védelmében fölvetette: egyáltalán lehetséges-e az ügy érdemére utasítást adni? Szilágyi nyomban válaszolt: nem lehet. Ezzel a Ház nem szavazta meg a módosítást. 609 A felügyelet tárgykörét példálózóan meghatározó 4. § ellen Veszter Imre (Mérsékelt Ellenzék) szólt először. Az exemplifikatív megoldás szerinte nem helyes, s ezért kérte a pontos meghatározást a jogbiztonság érdekében. „Éppen ezért — szólta — múlhatatlanul szükségesnek tartjuk, hogy a felügyeletnek összes esetei, tárgyai és határai már a törvényben meghatároztassanak — nem mondom, hogy casuistice és taxatíve, hanem generaliter — úgy, hogy ezek határai egészen praecise körülírassanak [...] Ha t. ház, mi e szakaszt úgy fogadnánk el, amint ez szövegezve van, akkor tulajdonképpen két kódexet alkotnánk meg: az egyik írott, amelyet ismerünk; a másik pedig egy codex in herbis, melynek tartalmát senki sem tudja." Az alkalmazottak hivatalos működésének felügyeletével kapcsolatban pedig rámutatott, hogy ez az ítélkezésre is vonatkozhat, amely a „cabinet-justitia" veszélyét veti fel. 610 Polónyi sem helyeselte az általában vett példálózást. E felett tiltakozott az ellen is, hogy a bíró privát köreire is kiterjedjen az ellenőrködés. Egy bíró családi életének szentélyét senki se kutassa! KHN87-92. XXIII. (1891) 67-69. p., MOL K2 7045/1891. számú irat (5008. ügyszám). Az előző napi vita sajtóját lásd PN 1891. április 21. (109. szám) 1-2. p., esti kiadás 1. p. MOL K2 7079/1891. számú irat (5014. ügyszám). KHN87-92. XXIII. (1891) 72-73. p., MOL K2 7079. számú irat (5015. ügyszám). KHN87-92. XXIII. (1891) 74-76. p., MOL K2 7079. számú irat (5016. ügyszám).
