Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - IV. FEJEZET: A BÍRÓI SZOLGÁLATI JOGVISZONY REFORMJA: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. MEGALKOTÁSA

A szabadelvűek is április 19-én üléseztek. A kormánypártiak Kőrössi Sándor, majd Varasdy Károly elnökletével, s Jellinek Arthúr indokolásában, Szilágyi Dezső felszólalásával vita nélkül elfogadták a javasolt szöveget részleteiben is.

586 Az országgyűlési általános tárgyalás április 20-án kezdődött. A vitát Jellinek Arthúr (Szabadelvű Párt) előadó expozéja nyitotta meg, amelyben a képviselő szóban is előadta azon körülményeket, amelyek miatt az igazságügyi bizottság támogatta és elfogadásra javasolta a törvényjavaslatot. „A bírói szervezetnek is a nemzeti élet fejlődésével lépést kell tartania" — kezdte beszédét Jellinek, majd azon három „irányzattal" folytatta, amelyektől a törvénynek távol kell tartania magát. Először jelentette ez a végrehajtó hatalom túlsúlyának elkerülését, másodszor olyan tényezőknek a befolyását, amelyek demagógikus törekvéseknek engednek teret, harmadszor pedig attól óvott, hogy a bírói szervezet sem válhat állammá az államban.

587 A javaslat jogi hátteréül a bizottság szerint is az 1890. évi XXV. tc. állott, amely elvei között szerepelt, hogy a szervezeti igazságügyi reformokat az eljárási törvények hatályba lépése előtt kellett megalkotni, s ezen reformoknak az igazságügyi adminisztrációra is ki kellett terjedniük. Azonban a felügyelet kérdésében a kiinduló pontot az 1871. évi VIII. tc. jelentette. Jellinek hangsúlyozta, hogy az asztalon lévő javaslat „a jogszolgáltatást a tökély magas fokára szándékozik emelni". A felügyelet megvalósítása ezen folyamat egyik eszköze. Az 1871. évi VIII. tc. 5. §-a rendelkezése szerint a legfőbb felügyeleti jogot az igazságügy-miniszter gyakorolja. Ez azonban egyéb felügyeletet már addig sem zárt ki. Például a járásbírósági ügykezelés felügyelete azon törvényszék elnökét illette, amelynek a területén a járásbíróság feküdt (1871. évi XXXI. tc. 3. §). A bírói ügyviteli szabályok 62. §-a szerint a törvényszék az elnök közvetlen felügyelete alatt állt. Az ítélőtáblák és a Kúria elnöki felügyeletéről a 268. § rendelkezett. A 68. § pedig lehetővé tette, hogy a felsőbb bírói fórumok az alsóbbak irányába az ügyviteli szabályok pontos megtartására ügyeljenek, és tapasztalataikhoz képest intézkedjenek is. A jelenlegi javaslat ezzel a rendszerrel szemben a fokozatos felügyeletei valósította meg, amelyben jelentős szerep jut az ítélőtáblák elnökeinek. „Ez a decentralizáció szükségszerű következménye."

588 Kérdés volt a tervezésnél, hogy a felügyelet testületi vagy személyi jellegű legyen-e. Az utóbbi előnyeit találták kétség kívül vonzónak. A felügyelet egyébként két elemből tevődik össze, mondta: az észlelésből és az intézkedési jogból. Az intézkedési lehetőségek közül az 1871. évi VIII. tc. már rendelkezett a fegyelmi eljárásról, és az azon kívül eső megintés jogáról. Azonban nem minden rendellenesség von maga után fegyelmi eljárást. Mindez a bírói függetlenség következménye, melyet ez a javaslat is teljes tiszteletben tart.

589 Már az 1871. évi VIII. tc. lehetőséget adott arra, hogy a bírót, ha nyilvánvaló vétkesség miatt szolgáltatott okot a perorvoslatra, a fél kérelmére a felmerült költséPN 1891. április 20. (108. szám) 1. p. KHN87-92. XXIII. (1891) 23. p. KHN87-92. XXIII. (1891) 24-25. p. KHN87-92. XXIII. (1891) 26. p. 5S6 587 588 589