Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

BEVEZETÉS

a szervezés első periódusa befejeződött. Az új törvényhatósági és a szintén új törvénykezési rendszer 1872. január 1-ején lépett hatályba. A jogszabályok végrehajtását segítendő megalkották még a bírósági végrehajtókról szóló 1871. évi LI. tc.-et, s feloszlatták a vegyes bíróságokat (1871. december 31-ével), valamint a pesti váltótörvényszéket. Azonban a tapasztalat csakhamar megmutatta: a törvénykezési szervezetet túlméretezték, ugyanakkor az ügyvédségi és közjegyzőségi törvény még mindig hiányzott. Pauler Tivadar feladata lett az addigi szervezés reorganizálása, valamint továbbfejlesztése. Ennek keretében megalkotta az országgyűlés az ügyvédségi rendtartást (1874. évi XXXIV. tc.) és vele együtt a kvalifikációs feltételeket s a kamarai rendszert (27 ügyvédi kamarát állítottak fel). A közjegyzői intézményt még az 1855. május 21-i osztrák közjegyzői rendtartás szabályozta, amelyet 1858-ban vezettek be hazánkban pátenssel. Ennek alapulvételével az 1874. évi XXXV. tc. fogalmazta meg a királyi közjegyzői intézmény szabályait. A bíróságokat illetően nyilvánvalóvá vált, hogy az első fokú szervezetet elméretezték. A „kiigazítást" az 1875. évi állami költségvetésről szóló törvényben (1875. évi XXXIII. tc.) és az elsőfokú bíróságok újabb szervezése tárgyában alkotott 1875. évi XXXVI. tc.-ben valósították meg. Perczel Béla igazságügy-miniszter első lépcsőben 20 törvényszéket szüntetett meg, a második lépésként pedig 1878. május 31-i hatállyal további 18 törvényszéket oszlatott fel, négyet két új törvényszékké egyesített. Ezzel a módosítással a polgári kori magyar bírósági rendszer alapjainak létrehozása befejeződött. Máthé Gábor röviden ismertetett munkájában az 1875-ig terjedő első reformperiódust mutatta be. Azonban az addig felépített mű évtizedek múltán felülvizsgálatra, átalakításra szorult. A jelen értekezésben arra keressük a válaszokat, hogy a rendes bírósági szervezet jelentékenyebb módosítása hogyan és mikor ment végbe a dualizmus későbbi történetében. Erre válaszul az 1890. évvel kezdődő reformévtizedet határozhatjuk meg, amely összefonódott a korszak új Horvát Boldizsárjával, egy szintén rendkívüli intelligenciájú, sőt lángelmének kikiáltott miniszter nevével — Szilágyi Dezsővel. Szilágyi rendkívüli képességeit, éles meglátásait, hatalmas retorikáját és liberális tapasztalatait elvitatni nem lehet. 1889-ben választóihoz intézett programjában a magyar igazságügy gyökeres reformját és modernizációját ígérte. Ezek közül az ítélőtáblák decentralizációja, a bírói jogviszony reformja, a polgári és a bűnvádi eljárás kodifikációja, az esküdtszéki bíráskodás kiterjesztése, majd az örökösödés, a házassági jog szabályozása, a vallásügyi reform és a közigazgatási bíróság felállítása érdemel kiemelést.

29 29 Jónás Károly - Villám Judit: A magyar országgyűlés elnökei 1848-2002. Almanach. Budapest, 2002. 123-127. p., Mikszáth Kálmán: Szilágyi Dezső, in: Az én kortársaim. I. kötet. Budapest, 1910. 110— 116. p., Igazságügyi reformok. ÜL 1891. augusztus 15. (33. szám) 1-2. p., Homo: A margitszigeti bankét. ÜL 1891. május 23. (21. szám) 1. p., Szilágyi Dezső. JK 1894. június 15. (24. szám) 1. p., Szilágyi Dezső. JK 1895. január 18. (3. szám) 17-18. p., Stipta István: Szilágyi Dezső és a magyar igazságszolgáltatás reformja, in: Publicationes Universitas Miskolciensis. Sectio Juridica et Politica. Tomus XI. Miskolc, 1995. 111-115. p., Stipta István: Szilágyi Dezső és az igazságügyi modernizáció, in: Deák és utódai. Magyar igazságügyi miniszterek 1848/49-ben és a dualizmus korában. Szerk.: Csibi Norbert, Domaniczky Endre. Pécs, 2004. 137-152. p., Vavrik Béla: Beszéd Szilágyi Dezső síremlékének leleplezése alkalmából. Elmon-