Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

Nagyváradot, mivel az erdélyiek pedig a kolozsvári ítélőtábla miatt kezdtek el aggodalmaskodni.

378 Az értekezletet nagy érdeklődés övezte. A tanácskozást Németh Károly vezette, a jegyző dr. Kálmán József volt. Az elnök megismételte, hogy küldöttség menesztésének nincs értelme: az addig intézett feliratok méltók és elégségesek a cél eléréséhez. Hlatky Endre indítványozta, hogy a múlt év júliusában a kormánynak megküldött, Ritoók Zsigmond által fogalmazott nagyszerű feliratot juttassák el a főrendiház és a képviselőház valamennyi tagjának. E mellett helybeli küldöttség felállítását hozta javaslatba az ügy hová fordulását figyelemmel kísérendő. Hlatky indítványát egyhangú helyesléssel fogadták el az egybegyűltek. A bizottság tagjai Déry János, Kunyhósi János, Keledi József, dr. Persz Adolf, dr. Kálmán József, Némethy Károly, Ritoók Zsigmond, Reismann Mór, Hlatky Endre és Korányi Géza helybeli polgárok lettek. Ezt követően a historiográfusi vénájáról is ismert ügyvéd, Hegyesi Márton

379 felolvasta Szikszay Lajos Szilágy vármegyei alispán levelét, melyben tudatta: az ellenkező híresztelésekkel szemben Szilágy vármegye mint törvényhatóság nem Debrecent, hanem Nagyváradot támogatja. Az értekezlet ezzel megelégedéssel véget ért.

380 Az események ennek utána kedvezően alakultak Nagyvárad számára. Amidőn 1890 áprilisában kiszivárogtak a törvénytervezet részletei, örömmel vehette tudomásul a város, hogy nem tíz, hanem tizenegy tábla lesz — közülük az egyik a kebelében. „Most végre segítségünkre jött a kormány — lelkendezett a sajtó —; igaz, hogy ez alkalommal is anyagi áldozatot kell hoznunk." A Nemzetet idézve: „Nagyvárad megerősítendő pont az erdélyi határszélen; Debrecen hatalmas gazdasági, kultúrai és magyar központ".

381 Kettős öröm volt, hogy a két versengő fél egyaránt győztesnek érezhette magát. Azonban a nagyváradi örömbe egy kisebb fájdalom mégis vegyült: a zilahi törvényszék területét Debrecenhez csatolták, s ez mélyen sértette a hagyományokat, mivel Bihar vármegye és a Szilágyság egymással határosak, s kapcsolataik is nagy múltúak voltak. Azonban a vasúti összeköttetés alakulása Zilahot Debrecenhez sodorta — ezt Nagyvárad „balvégzetes" politikának minősítette. Más megoldást azonban nem láttak, minthogy létre kell hozni a Margitta-Szilágy-Somlyó vasútvonalat, s akkor majdan követelhető lesz a területi átcsatolás.

382 Ugyanakkor voltak, akik még ennyire sem lehettek elégedettek: Arad például Tenner Pál és Falk Miksa szabadelvű politikusok révén annak verzióit latolgatta, hogyan lehetne oda is táblát telepíteni esetleges területi illetékességi módosításokkal — például a kolozsvári vagy a nagyváradi tábla kárára. Az Alföld című lap támadta is Váradot mondván: az nem ajánlott fel semmit. Ezt a túloldalon mindjárt kikérték ma378 SZb 1890. február 23. (46. szám) 1-2. p., EH 1890. február 20. (43. szám) 1-2. p. 379 Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei 24. A szöveget gondozta és az utószót írta: Ruszoly József. Debrecen, 3

2000. Életrajza: 283-296. p. 380 SZb 1890. február 27. (49. szám) 2. p., Nv 1890. február 27. (48. szám) 2. p. 381 SZb 1890. április 12. (85. szám) 1. p., április 16. (88. szám) 2. p., április 17. (89. szám) 1. p., április 18. (90. szám) 2. p. 382 SZb 1890. április 19. (91. szám) 1. p., április 20. (92. szám) 1. p., április 26. (97. szám) 2. p.