Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

BEVEZETÉS

zeum keretében végzett kutatásszervező tevékenysége, inspiratív problémafelvetései húzóerőnek, meghatározónak bizonyultak a következő évtizedek Jászkunság kutatásában. A Szolnok megyei Múzeumi Szervezet múzeumaiban Szabó László, Örsi Julianna, Bellon Tibor, Bartha Júlia külön-külön utakon elindulva mind jelentős új eredményeket produkáltak. Ide soroljuk az ekkorra már a múzeumi szervezetből távozott Szilágyi Miklós nagyívű kutatói pályájának indulását is.

29 Örsi Julianna nagykunsági kutatásai miként Szabó László jászsági kutatásai a társadalomnéprajzban hoztak jelentős eredményeket. Mindketten a recens és a levéltári források átfogó ismeretére támaszkodnak, s elemzik egy-egy település belső összetartó erőit, a rokonsági kapcsolatrendszereket, az organizált és organikus társadalom kölcsönhatásait. Bellon Tibor a nagykun mezővárosok gazdasági erejének vizsgálatában jut arra a megállapításra, miszerint a kunsági külterjes pusztai állattartás adta a fejlődésükhöz, gazdasági növekedésükhöz szükséges anyagi erőforrásokat. Bartha Júlia a Karcagról indult keletkutató nagy nemzedék nyomán a karcagi Györffy István Múzeum néprajzosaként a Kunság kultúrájának keleti gyökereit vizsgálja és állapít meg azonosságokat, illetve párhuzamokat. A néprajzkutatók mellett a levéltárosok, történészek körében is új kutatási témák találtak gazdára. Bánkiné Molnár Erzsébet közigazgatástörténeti monográfiája hosszú idő óta háttérbe szorított területet emelt be a Jászkun Kerület történeti szakirodalmába. A Jászkun Kerület teljes igazgatástörténetét széles levéltári forrásbázis segítségével bemutató munka nyomán nyilvánvalóvá és bizonyítottá vált, hogy a Jászkun Kerület lényegét organizált társadalma határozta meg.

30 Az igazgatástörténeti monográfiában a kiváltságolt Jászkun Kerület népességről bizonyítja, hogy olyan szabadparaszti társadalom, amelynek politikai és gazdasági életében meghatározó a szervezett önkormányzat, és az összehangoló feladatokat ellátó igazgatás. Kimondja, hogy a redempcio után a jászkunok politikai életének alapjává a földtulajdon és a földhöz fűződő jogok védelme vált. Ezt szolgálta az önkormányzat és annak közigazgatása, ennek rendelték alá a privilégiumok értelmezését és alkalmazását. A feldolgozás részletesen bemutatja a korszak Jászkun kerületi és települési igazgatásának szervezeti kereteit és működését. Bagi Gábor történész, szintén levéltári forrásokra támaszkodva foglalta össze a jászkun redempcio történetét, s a jászkun társadalom rétegződését.

31 A történelmi kutatások 1985 után kezdődött vonulatából Botka János és Papp Izabella eredményeit kell még kiemelni.

32 Botka János a jászkun katonáskodásról, a pecsét és címerképekről ad teljes áttekintést. Figyelme a középkori kun társadalomra is irányul. A feudalizálódás folyamatát vizsgálva különbséget tesz a nemzetségi földtulajdon és a tisztségviseléshez, a hivatalhoz kapcsolódó földtulajdon között.

33 A jászok és kunok katonáskodása kapcsán vizsgálja az 1279-es kun törvényeket, s külön figyelmet szentel a kunok korábban alig vizsgált adózásának. Elsődlegesen a XV. század okleveles adataira támaszkodik. Botka János az 1495. évi adókivetést alapul véve az akkori jász és kun ÖRSI Julianna 1990.; BELLON Tibor 1996.; BARTHA Júlia 2002.; SZILÁGYI Miklós 1966. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1995. BAGI Gábor 1995. BOTKA János 2000., 2001., 1998.; PAPP Izabella 1987., 1989., 1990., 1997., 2000. BOTKA János 1988.