Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

FÖLDTULAJDON

A királynő a megváltás engedélyezéséért a megváltási ár kifizetésén felül egyéb kötelezettségeket is megszabott, s a föld birtoklása mellett egyéb jogokat is adott. A redempcio gyakorlati végrehajtása során a kötelezettségek és a jogok egy része a helyi társadalom egyetértésével azok tulajdonába került, akik a terheket vállalták. A kiváltságlevél hetedik paragrafusa a kiváltságokról és kedvezményekről úgy rendelkezett, hogy azok „egyenlő feltételekhez kötöttek legyenek". Miután a feltételeket, azaz a megváltás kifizetését nem egyenlően teljesítették, a helyi társadalom természetesnek tartotta, hogy azé legyen a jog, aki a terhet viseli. A redemptusok befizetett pénzükért nem csupán földtulajdont, hanem ahhoz kapcsolva politikai és gazdasági előjogokat is kaptak. 1745-ben, egy-egy település területének és pusztáinak megváltási árát a földváltók között településenként a helyi önkormányzatok szempontjai szerint osztották fel. A valamit valamiért elv alapján a megváltásban részt vállalt egyén az általa befizetett összeget a föld vételárának tekintette, quasi földtulajdont vásárolt, méghozzá osztatlan közös földtulajdont. A megváltott osztatlan közös földtulajdon megosztása és a vételár arányában történt egyéni birtokba adása, településeként eltérő szempontok és mértékek szerint zajlott le,

245 de az egész Jászkun Kerület társadalmában azonos következményeket váltott ki. A redimált föld megszerzése nem csak földtulajdonosokra és földnélküliekre osztotta a helyi társadalmat, hanem a politikai előjogok elnyerése révén, választókra és választói képesség nélküliekre. A földváltó redemptusok szabadságot nyertek a hatalom gyakorlására, hiszen a kiváltságlevélben engedélyezett önkormányzatiság tartalmát a választójogú földtulajdonos réteg határozhatta meg. A kiváltságlevélben biztosított önkormányzatiság következtében a földtulajdonra vonatkozó rendelkezési jogok egy részét a helyi tanácsok gyakorolták. Az önkormányzatiságból fakadtak a redempcio végrehajtási módjában, a redimált földtulajdon birtoklásában, használatában és a vele való rendelkezés szabadságában kimutatható településenkénti különbségek. Az önkormányzat által érvényesített redemptusi jogok, és a földváltónak átengedett földhöz kapcsolt jogok eredményezték, hogy a redimált földtulajdon eltért a hajdúk, a szabad királyi városok, a mezővárosok, a székelyek és a szászok földtulajdonlásától. A földtulajdonnak és a politikai jogoknak a Jászkun Kerületben elfogadott összekapcsolása adta a jászkun földtulajdon egyediségét. A sajátos tulajdonlásban a föld a polgári tulajdonra jellemző néhány szabadságjogot nyújtott, s megszabadult némely feudális kötöttségtől. Mindazonáltal a jászkun földtulajdon a redempcio után sem vált polgári földtulajdonná, a sajátosságát kifejező új tulajdonlási rend egyedi megnevezésére a redimált, illetve a redemptus földtulajdon kifejezést tartom alkalmasnak.

246 Azzal, hogy a politikai jogokat a megváltott és egyéni birtokba adott tőkeföldhöz csatolták, a jászkunok politikai életében meghatározóvá vált a földtulajdon, s a földhöz kapcsolt jogok védelme. Aki a Jászkun Kerületben eladta a tőkeföldjét, eladta a hozzá 243 BAGI Gábor 1995.; BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2000. 246 A jászkun földtulajdonlás fogalmának tisztázása a 2000-ben tartott Jászkunság kutatása konferencián önálló témaként szerepelt, s a javasolt redimált és redemptus földtulajdon fogalom elfogadást nyert. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2000.