Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
A JÁSZKUN AUTONÓMIA VISSZAVÁLTÁSA
A társadalom szerkezetében végbement változások nyomán 1760 és 1842/43. között a redemptusok aránya több mint 25%-kai csökkent a teljes népességen belül. Az 1760-as, 1766-os, 1825-ös, 1842/43-as kerületi összeírások, az 1786-os népszámlálás és az 1828-as országos összeírás adatai alapján Bagi Gábor részletes statisztikai összevetést készített. 206 Az 1760-as, 1786-os és 1828-as adatsorokat egyes települések, rétegek vonatkozásában külön megvizsgáltam. 207 Megállapítható, az irredemptusok és földnélküliek aránya 1786-ig folyamatosan egyre intenzívebben növekedett: 1760-ban 25%, 1766-ban 31%, 1786-ban 49%. A századforduló után részben stagnálás, részben csökkenés következett be. A közbeeső időszakban zajlott a nagykunságiak nagyarányú bácskai kitelepülése, s a kerületeken kívülről beköltözők száma is csökkent. A lakosi jog elnyerésének s ezáltal az ingatlanszerzés lehetőségének szigorítása a szabadkerület vonzerejét mérsékelte. 1825-re a birtoktalanok aránya 43%-ra csökkent. Ugyanezekből az összeírásokból szembetűnő, hogy a particularis kerületek között 1786-ra jelentős eltérések következtek be. A Kiskun Kerületben 1786-ra többségbe kerülnek a földnélküliek, arányuk 55%. Azokban a helységekben, amelyeket a redempciót megelőző újratelepítési hullámban népesítettek be a kerületi átlagnál jóval magasabb az irredemptusok és zsellérek aránya. Kiugróan magas Majsán 71%, és Félegyházán 61%. Félegyházán ez az arány a későbbiekben alig változik, Majsán viszont csökken. 1825-ben változatlanul a legrosszabb a birtokosok és birtoktalanok aránya a Kiskun Kerületben, ahol a lakosok 52%-a birtoktalan. A legjobb az arány a Nagykun Kerületben, itt csak 36% a birtoktalanok részesedése, az újratelepült Kunszentmártonban viszont 61%. A korszak végére 1842/43-ra megközelítően 56%-os a Jászkun Kerület megoszlása birtokosokra és birtoktalanokra. A legnagyobb a birtokosok aránya a Nagykun Kerületben 61 %, a Jász Kerületben 57%, a Kiskun Kerületben alig 50%. Az összeírás adatai azonban félrevezethetnek, hiszen ekkor a kézműveseket és a birtokosokat egy kategóriába sorolták. A Jászkun Kerület birtokosainak %-os aránya valójában 50% körüli lehetett. A településenkénti rétegződés eltérő arányai természetszerűen eltérő helyi konfliktusokat váltottak ki, s esetenként csak a helységre érvényesített önkormányzati szabályozást eredményeztek. A redemptus családok minden eszközzel ragaszkodtak szerzett jogaikhoz, ami a család szétválásával, a birtok felosztásával veszélybe kerülhetett. A redemptus családból különvált gazdafiúnak, ha nem volt elégséges birtoka a munkavállalást szabályozó statútumok értelmében kötelező volt elszegődni. Gazdafiúból szolga lett, rangja lecsökkent. 208 A redemptusok fiainak többnyire már a különválás előtt voltak saját állataik, hiszen némi tőkét csak az állattartásból gyűjthettek. Redemptusi jogaik elvesztése a közlegelők kedvezményes, vagy ingyenes használatától foszthatta meg őket. Talán ezért született meg 1800-ban Karcagon a határozat, hogy akiknek „virtuális successiojok" van, vagyis redemptus föld várományosai, azok nem 206 BAGI Gábor 1995. 81-85. 207 DANYl Dezsó-DÁviD Zoltán 1960. 64-65.; SZML JK 1825. Fasc. 4. N L ' 1501. Az 1828-as összeírás kerületileg javított összesítése 1832. Fasc. 4. N ü 2184. Továbbá: SZML Ö. 2/1760. 208 BKML Kh. lt. Prot. Pol. 1807. 121.
