Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

A JÁSZKUN AUTONÓMIA VISSZAVÁLTÁSA

A táblázatból látható, hogy az első három helyen a legnagyobb összegért redi­máló helységek közül Jászberény, Halas és Karcag az akkori három kerületi székváros állt. Szorosan követte őket Félegyháza és Kunszentmiklós, a Jászságból pedig Árok­szállás. Közülük Berény és Halas a török idők alatt is szinte folyamatosan lakott hely­ség volt. Karcag átmeneti pusztulás és elnéptelenedés után 1720-ra települt újra. Fél­egyházát 1743-ban szállták meg új lakosai, alig két év telt el a 219 gazdacsalád és a velük költözött zsellérek megtelepedése óta. Ezt mérlegelve még jelentősebbnek kell tartanunk a félegyháziak vállalását és elszántságát. Az egyes gazdák körében már egyenetlenebb volt a lelkesedés, s főleg Árokszálláson, Fényszarun, Dósán és Jákóhal­mán féltek a hatalmas anyagi megterheléstől. 1745 januárjában, a Capitulatio megszületése előtt, az árokszállásiak tiltakoztak a nádornál, túl nagy tehernek tartották az 500.000 Rft megfizetését és az ezer lovaskato­na kiállítását, felajánlását. Január 10-én kelt levelében a nádor figyelmeztette a Jász kerületi elöljárókat, hogy „a népnek zendülésre célozó igyekezetét ne öregbítse, sőt minden igyekezetével el oltani igyekezzen". 166 A redempcio kihirdetése után viszont a Kiskun Kerületben szabotálták a befizetéseket. Ismét a nádornak kellett közbelépni. Az 1745. november 8-án kelt nádori leirat figyelmeztette a kiskunokat „vegye szivére ki ki mit tesz az szabadságnak kincse, s mit tészen az örökös jobbágyságnak igája, ha a rómaiak Gyermekeiket adták a szabadságért, miért a Kiss Kunságh marhájábúl mellyel az Isten megh áldotta, valamelyet el nem adhat, és az adóságh alúlvaló felisza­badulásába nem igyekezik". 167 A nádor levelét Halas városkönyvébe szó szerint be­írták. A figyelmeztetés hatására decemberben a főkapitány már a kifizetések megkez­déséről számolhatott be a nádornak. 168 A törlesztés azonban továbbra is a Kiskun Ke­rületben haladt a leglassabban. 1746. március 29-én a generális congregatio (a Jászkun Kerület közgyűlése) hatá­rozatot fogadott el, hogy a redempciót vállaltaktól, akik pénzszűkében fizetésképtele­nek a helység bírái illendő áron kötelesek az állatokat megvásárolni. Továbbá „termé­sének, úgymint búzájának, árpájának, borának és más efféléknek hetedét, vagy nyolczadát beszedjék és pénzzé fordítván, a redemptióban acceptálják." Ugyanekkor felhatalmazták a helyi tanácsokat, hogy a nemfizetőket mindaddig, amíg fizetni nem akarnak tiltsák el a föld haszonvételétől. A majsaiaknak kilátásba helyezték, hogy el­veszik tőlük a pusztájukat, és más településnek adják. 169 A Jász és a Nagykun Kerületben kedvezőbb volt a helyzet, mégis a legnagyobb váltsági összegű Berényből sokan kiköltöztek a teher miatt. 170 A redempcio óriási lehe­tőség volt a földszerzésre, de túlzottan megterhelte az egyes családokat. Valóságos népvándorlást indukált. A migrációt jól példázza az 1743-ban újratelepült Félegyháza. Félegyházán a földváltás egysége, egy egész telek 140 katasztrális hold tőkeföld volt. Megváltási árát 200 Rft-ban állapították meg, de amikorra a redempcio teljes ki­fizetése megtörtént ez az összeg már 304 Rft-ra emelkedett. Ezt a földmennyiséget ne­MOL N- 11. Pálffy nádor iratai Lad. 24. Fasc. 3. N* 2/1745. MOL N* 11. Pálffy nádor iratai Lad. 24. Fasc. 3. 23/1745. nov. 8. BKML Kh. lt. Városkönyv 194.; MOL 11. Pálffy nádor iratai Lad. 24. Fasc. 2. N fi 4/1745. GYÁRFÁS István 1883. 22. BAGI Gábor 1998. 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom