Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI
mellyben volt a redemptiókor". 705 Jászberényben tehát állandó nagyságú tőkekaszálót váltottak, de nem minden kaszálót kaptak birtokba állandó helyen. Váltott kaszálójuk egy része nyilas osztású volt. A tőkekaszálót szabadon forgalmazták, járulék vonzata is volt. Tudunk olyan adásvételről, ami bizonyítja, hogy a tőkeföldet Jászberényben akár szántó akár kaszáló volt, egyenértékűnek egymással csereképesnek tekintették. 1818-ban Csák Mátyás kovácsmester zálogba vett 12 pózna borsóhalmi nyilast. A zálogot ténylegesen több helyen kapta birtokba, 6 póznát a két (alsó és felső) szántó járáson, plusz két póznát az alsó szántó járáson. A 12 póznából tehát nyolcat kapott a három kalkaturára osztott szántóból, a maradék négyet pedig kaszáló nyilasban vehette birtokba. 706 Telek József 1818-ban öt évre elzálogosította nyilas kaszálóját. Az akció törvényesítése előtt ugyanúgy figyelembe vették az elővételi jogokat, mint a tőkeföld szántóknál. 707 Ez utóbbi két esetet megelőzte az 1813-ban végrehajtott tagosítás, amikor a birtokosok egy vagy két darabban kapták meg szántó és kaszáló földjüket. 708 A Jászságban a berényi kaszálóváltás módszere kivétel volt. Altalánosnak a tőkeföld szántók utáni részesülés tekinthető. Az osztás mérékét esetenként szabták meg. A birtoktalanok Berényben és más jászsági helységben is teherviselésük vagy egyéb érdemeik alapján kaphattak nyilas kaszálót. Ladányon 1791-ben a földnélküliek és a juhászok is kaptak kaszálási jogot. A kaszálók területét a vízállásos határú településeken szinte lehetetlen megállapítani. Jászkiséren a II. József-kori kataszteri felmérésben a határ 25%-át kitevő rétséget nem a széna, hanem a halászat hasznával számították be. 709 Nyilvánvaló, hogy kevésbé vizes esztendőben a rétet kaszálták. Ugyanebben a felmérésben Jakab András földjéről azt jegyzik fel, hogy „Rét. Ezen föld egy esztendőben szántatik, két esztendőben kaszáltatik." 710 Nem hagyhatók figyelmen kívül az ugarkaszálók sem, ahol az említett felmérés szerint 8151 mázsa széna termett. A kaszálók egy része külső pusztákon volt, pl. Arokszállásé Szentandráson, Felsőszentgyörgyé Szentlászlón. A Jászság kutatói mindannyian megállapították, hogy a kaszálók nagyságát a szántóföld nagysága szabta meg. Az a kijelentés azonban, hogy „a kaszálókon mindig csak azok a lakosok osztoznak, akiknek vetésterületük, szántóföldjük van", 711 tévútra visz. Ismételten megerősítjük, hogy a tanács mindenkor gondoskodott arról, hogy valamilyen módon az állattartó földnélküliek kaszálóhoz juthassonak. Bizonyos, hogy a kaszáló osztásnál a tőkeföld mennyiségén túl mindhárom kerületben figyelembe vették a királyi szolgálatra való alkalmasságot, és az igásállatok számát. 712 Voltak törekvések a földnélküliek kiszorítására, de eredményt csak egy-egy településen és időlegesen érhettek el. Kerületi általános érvényű kizáró határozat nem született. 705 Uo. 1757. január 12. 706 SZ ML Jászberény lt. Prot. Actorum Solemnicum 1818. 13.p. 707 Uo. 1818. p. 9. N- 25. 708 SZML Jászberény lt. Publikációk 1797-1816. 1813. július 18. 709 DÁVID Zoltán 1978. 23. 710 SZML Jászkisér lt. II. József-féle kataszteri felmérés. Földkönyv. N y 108. 711 SZABÓ Irén 1971. 100. 712 BAGI Gábor 1995. 153.
