Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI
Halason minden adóforint után 11 forint váltságot vetettek ki az adófizetőkre. A redimáló a befizetett pénzéért jogot szerzett arra, hogy az osztatlan redemptus tulajdonból egy részt egyéni tulajdonba és birtokba kapjon. Mint redemptusnak jussa volt az egész határhoz, de egyéni tulajdonba és birtokba csak abból a határrészből vehette ki a jussát, amit a közösség e célra felosztani határozott. Fehértó-pusztán például 1747-ig minden redemptus ott szántott, kaszált, ahol akart. 1747-ben felosztották a pusztát, és a redempcióba befizetett minden forintra 300 négyszögöl kaszálót és 125 négyszögöl szántót adtak. 611 Ezt nevezték később fehértói jussnak. Az egyes határrészeken kiosztott redemptus juss egysége eltért egymástól. Minden felosztásra kijelölt határrésznél külön-külön állapították meg, hogy a redempcióba fizetett egy forintért mekkora területet adjonak, vagyis mi legyen a határrész osztókulcsa. Miután megszabták, hogy a felosztásra kijelölt pusztákból kinek mennyi a jussa, döntöttek arról, hol adják ki a területet. Pl. Bodoglárpusztából egy forint és 30 krajcár váltságért egy öl széles és 222 öl hosszú terület jutott minden redemptusnak. 612 Mivel Bodoglár nem minden része volt szántásra alkalmas, voltak, akik a bodoglári tulajdonukért a Halashoz tartozó Tajón, Eresztőn, Balotán vagy a Göböljáráson kaptak birtokot. A redempcio lezárulásakor minden halasi redemptusnak volt: 1. szállás jussa, más néven ezt hívták tőke tanyai kaszálónak. Az eredeti osztásnál ide sorolták a fehértói juss kaszáló részét, de kiadhatták Pirtón, vagy máshol, 2. szántóföldje, ami lehetett külső nyomási juss, vagy kis nyomási juss és a fehértói juss szántóföld része, de ezt is megkaphatta másik határrészen, 3. második kaszálója, amit megkaphatott bodoglári jussként valamelyik kaszálónak kijelölt pusztából. A bonyolult földkiosztás után a földtulajdonlást és birtoklást bejegyezték a földkönyvbe, miáltal a tulajdonjog elismerést nyert. A legkorábbi Liber Fundit 17551763-ig vezették. 613 A kötet alkalmas volt arra, hogy személyenkénti hiteles nyilvántartást adjon a földváltók szántó és kaszáló földjének nagyságáról, helyéről és területéről. A halasi önkormányzat ugyanis a jászkun települések többségétől eltérően a kaszálók egy részét tőkeföldnek adta birtokba. A változásokat időről, időre feljegyezték, illetve az egész települést átfogóan érintő birtokváltozás esetén, pl. az 1791-1793-ban véghezvitt tagosításkor teljesen új földkönyvet készítettek. 614 Miután a földváltók nevét minden földkönyvbe azonos sorszám alatt írták be, a kötetek alkalmasak a birtoknagyság egyénenkénti, illetve a birtokszerkezet városi szintű változásainak bemutatására. A megváltott egyéni birtokok nagyságrendi besorolását az ország birtokszerkezetébe a helyi mértékegységek nehezítik. A kerületeken belül is különböző mértékek miatt a kutatók közös nevezőnek a „forintos föld" egységet tekintik. Bagi Gábor a váltási összegek alapján kimutatta hogyan módosult a redempciótól távolodva a helyi birtokszerkezet, de módszere nem alkalmas a kerületeken kívüli parasztbirtokokkal való összevetésre. Annak bizonyítására sem, amit kutatásai nyomán éppen ezért ő is csak feltételez, hogy a Jászkun Kerület egyéni tulajdonba adott földbirtokai nagyságukat és 611 NAGY SZEDER István 1993. 39. 612 NAGY SZEDER István 1924. 92. 6,3 BKML Kh. lt. Ksz. 168. és 169. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2002. 614 BKML Kh. lt. Ksz. 170.
