Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
GAZDASÁGI AUTONÓMIA
Ladányon 1766-ban a tanács megtiltotta az irredemptusoknak, hogy saját házuknál bort mérjenek. A redemptusokra nem tértek ki, viszont, minthogy helyben nem termett szőlő, a bor és pálinka után behozatali vámot vetettek, egy icce pálinkára a redemptus 17 krajcárt, az irredemptus 20 krajcárt fizetett. A borra akónként vetettek illetéket. 512 Lacházán azzal a feltétellel adták árendába a kocsmákat, hogy azok a redemptusok, akiknek szőlőjük van továbbra is szabadon mérhetik borukat. 513 Túrkevén 1751-ben a lakosok megkülönböztetés nélkül — kétszer egy-egy nap — iccénként mérhették a pálinkájukat, 1768-ban viszont minden bor, pálinka egyéni árusítását megtiltották. 1773-tól a lakosok először az árendátornak kínálhatják fel eladó borukat, s ha az nem venné meg, akkor másnak is eladhatják, de csak három akósnál nagyobb tételben. 514 Madarason a lakosok a maguk szükségére tarthattak, és hordónként árulhattak bort, de iccézniük tilos volt. 1770-től az árendákba itt is befoglalták, hogy a kocsmabérlők tartoznak a helyi bort illő áron átvenni. 515 Jászberényben a lakosok szintén árulhatták a maguk termését, „akár minemű fában" de iccénként itt sem. 516 Kisújszálláson a redempciótól bérbe adták a kocsmákat. Az árendátorok, akik a helyi elöljárók közül kerültek ki, kötelesek voltak a helyben termett bort felvásárolni. 517 A gyakorlat tehát különböző, csupán abban azonos, hogy a beneficium a közkasszát gyarapítja valamilyen módon. A legfontosabb szempont a jövedelmezőség volt. Amikor 1785-ben Félegyházán az árverésen senki nem adott 4600 Rft-nál többet a város kocsmáiért és mészárszékeiért, úgy döntöttek annyiért nem adják inkább maguk kezelik. 518 Tehették ezt annak ellenére, hogy 1768-tól egyértelműen általánossá vált a kocsmák és mészárszékek árendába bocsájtása. A licitálások nyilvánosan, a kerületi elöljárók jelenlétében zajlottak. A Nagykun Kerületben Karcag kivételével az éves bérleteket gyakorolták, Karcagon és a Kiskun Kerületben három évre szóltak a bérletek, kivéve Félegyházát, ahol 1768-ban négy évre kötöttek szerződést egy helyi vállalkozóval. 519 A Jászkun Kerület egészére egyformán érvényes megszorításra 1785-ben került sor, amikor a redemptusok bormérését évi három hónapra korlátozták. 520 A rendeletet II. József adta ki, meghagyva, hogy „az fábann abrincs alatt lévő boroknak, és Pálinkának és más mindenféle productumoknak el adása" a redemptusoknak továbbra is szabad legyen. 512 BAGI Gábor 1995. 182. 513 PML Kiskunlacháza lt. tan. jkv. 1778. 36. 514 SZML Túrkeve lt. Contractusok 1751-1842. Az 1751-1800 közötti időszakból válogatást közöl SZILÁGYI Miklós 1995. 68-82. 515 SZML Kunmadaras lt. Litt. A. Fasc. 3. N 2 1/1757-1770. 516 SZML JK D. Capsa XV. Fasc. 17. N 2 40/1782. 517 SZABÓ Lajos 1987. 181. lap 518 BKML Kf. Lt. Prot. Pol. 5. 567. 519 SZMLJKB.Caps. VI. Fasc. 1. N 2 52/1770. 520 A három hónap: november-december-január.
