Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

GAZDASÁGI AUTONÓMIA

Épületei, Jószágai és efféle ingó javai adózás, és így porták classisa tárgyábul fel ne vétessenek".

473 Az utasítás eredménytelen maradt. Az 1845/46. évi adókivetésben Félegyházán 954 polgárra, azaz redemptusra vetettek fejadót.

474 A redemptusok személyüktől való adómentessége tehát nem fogadható el, adózásuk soha nem volt azonos a nemesekével. Bár a kerületbeli nemesek többféle közterhet kényszerültek viselni, személyi adómentességük töretlenül megmaradt. Az általános közfelháborodás és következetes fellépés hatására a tisztségviselők adómentességét a nádor 1845-ben eltörölte, egyidejűen fizetésüket megemelte. ADÓJELLEGŰ RENDSZERES TERHEK Az állami adón és a privilegialis terheken túl a települések más adójellegű kötelezettséget is kiróttak lakosaikra, bár kétségtelenül a legnagyobb terhet a hadiadó jelentette. A hadiadóhoz sorolt privilegialis kötelezettség volt a nádor évi 12.600 Ft tiszteletdíjának fizetésén túl a nemesi felkelés költségeinek fedezésére hivatott insurrectionális adó. Ezt nem fizették be az államnak, hanem a Jászkun Kerület egyesített insurrectionális pénztára kezelte, és ebből fedezték a katonaállítási kötelezettséghez kapcsolódó katonai felszerelések költségét. Az insurrectionalis adó kivetése a redemptusokra a redempciós forintok után történt. A rendszeres fizetés 1769-től bizonyítható. Egy redempciós forint után egy dénárt, olykor 1 krajcárt fizettek. Tipikus példája a redemptus önkormányzat hatalommal való visszaélésének, hogy a rendkívüli insurrecitonális adót az irredemptusokra is kivetették. Az adókivetés kulcsa a földnélküliek esetében a hadiadó összege volt. 1800-ban, pl. Kisújszálláson az irredemptusok egy adóforintra 12 krajcárt, a redemptusok pedig redempciójuk minden forintjára 9 krajcárt fizettek.

475 1809-ben, amikor a Jászkun Kerület részt vett az insurrectioban, az insurrectionalis kassza nagyon gyorsan kimerült. A költségeket először a közös Pákapusztán tartott kerületi ménes eladásából akarták fedezni. Az akciót a nádor engedélyezte, de csupán a továbbtenyésztésre alkalmatlan kancák és csikók értékesítéséhez járult hozzá. Végül a 287 lóból 182-t árvereztek el. Továbbá árendába adták az ugyancsak közös jászkun tulajdonú Mérgespusztát, s Pákából 1951,5 holdat. Még így is 40.000 forint hiányzott a szükséges 80.000 forintból. A hiány pótlására a generális közgyűlés rendkívüli adót vetett ki. Minden redempciós forintra négy krajcárt, az irredemptusok quantumja után minden forintra három krajcárt vetettek ki. A még hiányzó összeget a salláriumokra, conventiokra, kereskedésekre, árendákra és malmokra osztották el.

476 A kivetés hosszadalmas munkájával a fegyverszünet idejére készültek el, a beszedés pedig további hónapokra elhúzódott. Közben a költségeket, amíg győzte, a Jászkun Kerület pénztára megelőlegezte, amikor kimerült, a települési közkasszákból fizettek, amilyen forrásból tudtak. BAGI Gábor 1991. 111., JK kgy. jkv. 1835. nov. 16. 2091. sz. BKML Kf. lt. Lad. 11. Caps. 3. Fasc. 9. N- 51/1846. SZABÓ Lajos 1987. 103. részletezi az 1800. évi kisújszállási bírói számadások alapján. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2002b. 57-66.