Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
JOGSZOLGÁLTATÁSI AUTONÓMIA
forint büntetést vetettek. 439 Vége-hossza nincs a pásztorokra vonatkozó reguláknak, a tiltások ismétlésének. A munkavállalás szabályait megszegők közül, az a béres, aki január elsején elszegődött de később más gazdához állt, azaz „bért próbálgat"-ott, 50 pálcára számíthatott, ha kiderült, hogy a gazda tudott a korábbi szegődésről mégis magához csábította a bérest, hat forint büntetést fizetett. 440 Akik a megszabott időn belül nem álltak szolgálatba bár arra alkalmasak voltak, először árestomot, később 24 pálcát és árestomot kaphattak. 441 A helyi és a kerületi statútumokat a szokásjog alapján fogadták el, 1799 után pedig elsősorban a „honi törvények"-hez igazodtak. Honi törvényeknek a kerületi szóhasználat a Jászkun Statútumokat nevezte, amelynek 13 paragrafusa a jászkun törvénykezés meghatározó jogszabálya lett. Egyes paragrafusainak hatálya túlélte a Jászkun Kerület megszüntetését. A statútum a birtokperek, a földtulajdonlás és öröklési rend, az elővételi jogok vitathatatlan jogforrása volt. Elemzésére és gyakorlati alkalmazására a jászkun földtulajdon tárgyalásánál tértünk ki. A nádori törvénycikkeknek is nevezett jogszabályok értelmezéséről szinte minden, a kerületekkel foglalkozó jogtörténeti munkában olvashatunk. Werbőczy Tripartitiumán kívül ez a „Kunsági Különös Törvény Könyvetske" volt az a jogszabálygyűjtemény, ami minden jászkun település levéltárában helyet kapott. Illyés Bálint a jászkun bíráskodás bibliájának nevezte. 442 A fellebbviteli törvényszékeken a települési statútumok kisebb súllyal befolyásolták a büntetéskiszabást. A nádori statútum azonban minden fórumon elfogadott jogforrás volt. A Jászkun Statútumban nem szabályozott jogesetekre az országos törvényeket alkalmazták, esetenként megnevezve a hivatkozott jogszabályt. A helyhatósági statútumokon túl az országos törvényalkotásba 1745-1790-ig a Jászkun Kerületnek nem volt beleszólása. Az 1790/91. évi XXIX. tc-ben nyerték el az országgyűlési képviselet jogát. Ettől kezdve két követet küldhettek az alsó táblára, ahol a napóleoni háborúkig a meg nem jelent főnemeseket helyettesítő követek között kaptak helyet, a háborúk után az ülésrendben a vármegyék közé kerültek. A jászkun követek állásfoglalásait, kerületi utasításait Bagi Gábor elemezte. 443 A követek csupán felszólalásaikkal más követek meggyőzésével befolyásolhatták a törvényhozást, hiszen szavazati joguk nem volt, a jászkun követek szavazatát nem számították be az ügyek eldöntésénél. Ezen a szabad királyi városok jogállásának rendezésével együtt 1843-ban a coordináció kapcsán szerettek volna változtatni, de a kérdés 1844-ben lekerült az országgyűlés napirendjéről. A kerületeket érintő jogszolgáltatáshoz két alkalommal sikerült a törvényalkotást kedvezően befolyásolniuk. Az egyik alkalom 1835-ben a városi törvényszékek ügyének tárgyalása volt. Ekkor a nádor segítségével elérték, hogy a Jászkun Kerületben élő nemesek a kerületi törvényszékek bírói hatósága alatt maradjanak. A másik a tagosítási törvény az 1840:30. tc, amelynek szövegezésében SZML Kisújszállás lt. Instantiák 1810-49. BKML Kf. lt. Prot. Pol. 1. 132/1758. BKML Kf. lt. Prot. Pol. 8. 379/1794. ILLYÉS Bálint 1975. 83.1. BAGI Gábor 1991. 67.
