Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

FÖLDTULAJDON

szabott a „bíró híre nélkül"-i adásvételekre, s elrendelte a kontraktusok kötelező jegyzőkönyvezését.

271 Az említett szabályokat 1751-ben a királyi rendtartás 13. articulusa erősítette meg. Az 1750 előtt történt földtulajdon átruházásokat a helyi közösség számon tartotta, de később jogi elismerést csak azok kaptak, amelyeket az 175l-es rendtartásnak megfelelően utólag jegyzőkönyveztek. Ahhoz, hogy az adásvétel hiteles legyen, az eladónak és a vevőnek a tanács előtt vagy a főbíró és legalább két szenátor jelenlétében kellett kijelentenie a szándékot. Ezt követően kihirdették az eladást, s a törvényes várakozási idő leteltéig lehetőség nyílt a protestálásokra. A várakozási idő az 1750-ben és 1751-ben előírt öt napról, az 1800-as évektől 15 napra növekedett. A végső döntést a tanács mondta ki, jóváhagyta a megállapodást vagy új vevőnek engedte át a földszerzés lehetőségét. A megkötött egyezséget beírták a tanács jegyzőkönyvébe, hogy örök emlékezetül, bizonyságul szolgáljon az esetleges perek, viták esetére. Feljegyezték az ingatlan adatait, az eladási árat, s mindazt, ami a föld azonosítását lehetővé tette, pl. határrészt, szomszédokat. A tanácsi beavatkozás kordában tartására 1823-ban a generális közgyűlésből kihirdették, hogy a helyi tanácsnak nincs joga az adásvételt megakadályozni, csupán nyilvántartani.

272 A szabad földforgalom korlátai között a kezdetektől helyet kapott a vérségi és a szomszédsági vételi előjog. A társadalmi rétegződés stabilizálódása után a vételi előjog a redempciós hierarchiához igazodott. Az ősiség elve az első tíz év földforgalmában kevésbé érvényesült. Ekkor még szinte minden tulajdonos az első földszerzők, a redimálók közé tartozott, még nem egyértelmű, hogy a földet ősi vagy szerzett vagyonnak tekintsék. Félegyházán az 1755 előtti adásvételeket, amelyekről nem volt jegyzőkönyvi tanúsítvány utólag bevallás alapján jegyezték be a Liber Fundiba. Például Horváth Mihály birtokaihoz beírták, hogy 1751-ben Begyik Mihálynétól 1/4-d kertet vett és megadta az árát.

273 1755-től szigorúan büntették az illegális adásvételeket. Tóth Istvánt és Bajnóczi Jánost, akik Csorba Györgyné özvegyasszonytól házát és redimált földjét a tanács tudta nélkül vették meg, két-két forintra büntették.

274 Egy hónappal később Bukó Jánost, aki szintén a tanács tudta nélkül vett 24 Rft-ért földet, a vételár felére büntették.

275 1757-ben Török Mátyás szenátor a tanács megkerülésével adta el földjét és házát Vidéki Istvánnak.

276 Török szenátori tisztéből fakadóan tudott a tiltó rendelkezésről, ezért Vidékire csak 2 Ft-ot, Törökre 4 Ft bírságot róttak ki. Tekintettel arra, hogy az adásvételeket az egyezségek megkötése után jegyzőkönyvezték kevés az olyan írásos bizonyság, ami az előzetes alkukról, esetleg vevők közötti versengésről tanúskodik. A redempcio utáni évtizedben előfordult, hogy a tanács vásárolta vissza az eladó földet. Kálmán Urbán félegyházi határban levő 2/4 résznyi földjét 132 Rft-ért vette SZML Jászjákóhalma lt. Prot. 1727-57. Rsz. 295. SZML JK kig. Fasc. 4. N* 966/1823. BKML Kf. lt. Liber Fundi 1772. 73. BKML Kf. lt. Prot. Pol. 1. 94. 1755. márc. 1. BKML Kf. lt. Prot. Pol. 1. 94. 1755. ápr. 12. BKML Kf. lt. Prot. Pol. 1. 118. 1857.