Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
FÖLDTULAJDON
nak csupán 15-18 %-a maradt közföld. A magánbirtoklás szélesedésével azonban a közösségi korlátozás nem csökkent. Hajdúföldet idegen nem birtokolhatott, a földtulajdonlás feltétele a helyben lakás volt. A földforgalmazásban érvényesült az elővételi jogok helyi rendje, amint a jászkunoknál, s a caducitas is éppúgy vonatkozott rájuk, mint a jászkunokra vagy a szabad királyi városokra. 233 A hajdúszabadság örökletes volt, eltérően a főddel együtt megvásárolható jászkun szabadságtól. Szegeden és Debrecenben a kerületekhez közeli szabad királyi városokban a földesúri jogokat a város birtokolta. A szegediek a XVIII. században szabadon rendelkezhettek ingatlan birtokaikkal, a tanács csupán arra ügyelt, hogy illetéktelenek kezére ne kerüljön városi birtok. A század végén, 1791-ben azonban a tanács kimondta, hogy csak azoknak lehet külső ingatlanuk, akiknek Szeged belterületén házuk van. Debrecenben hasonlóan a háztulajdonosok között osztották ki a város tulajdonát képező földet. A „ház után való földek" birtoklása 1774-től állandósult. Ugyanekkor a háztulajdon és polgárjog nélkülieket minden földbirtoklásból kizárták, még a kincstártól árendált pusztákból sem kaphattak bérletet. Hasonló megszorítások a századvégre Szegeden is bekövetkeztek. 234 Két alföldi mezővárost is megvizsgáltam. A Kiskun Kerületbe beékelődött Kecskeméten a XVIII. század végéig a határ bizonyos területein fennmaradt a szabadfoglalásos földhasználat. Jobbágytelkeket nem alakítottak ki. Aki a városban telket tudott vásárolni és házat épített az gazdának, aki a városon belül fundussal — háztelekkel és rajta házzal — nem rendelkezett az zsellérnek számított, még akkor is ha személyében nemes volt. 235 Azok a gazdák, akiknek a földműveléshez alkalmas igásállatuk volt „város adománya" kertet kaptak, aminek a használati joga lett a gazdáé. A „város adománya,, föld örökölhető és értékesíthető volt, de a tanács elvehette, ha a gazda a közterheket nem teljesítette vagy más módon méltatlanná vált rá. Kecskeméten, a város határában levő föld használatának és a városban lakhatásnak a feltétele tehát az volt, hogy az illető család vállalja és teljesítse a reá vagyon alapján háruló pénzbeli és közmunka terheket. 236 Hódmezővásárhely 237 mezővárosi közösségének a török megszállás idején kialakult viszonylagosan nagy önállóságát az 1767. év után jobbágytelki viszonyok közé szorították. A földesúri megszorítások alól az örökváltsági szerződéstől reméltek menekvést. A szerződés előkészítésére 1827-től folytattak tárgyalásokat, de egyezség csak 1847-ben született. A jászkun szabadparaszt jogi státusza sem a nemesek, sem a jobbágyok, sem az említett szabad kerületek, kiváltságolt közösségek státuszával nem azonos. A földhöz való viszonya, és a vele való rendelkezési joga társadalmi helyzetéhez hasonlóan egyedi vonásokat hordozott. PvÁCZ István 1973.; BALOGH István 1955. BALOGH István 1981.; FARKAS József 1986. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2002. 509-543. Uo. 523. p. NÓVÁK László 2002.
