Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
A JÁSZKUN AUTONÓMIA VISSZAVÁLTÁSA
biakban már említett irredemptusok jogaival. A redemptuslakosokat az 1760-as évektől az adóösszeírásokban az irredemptusok közé sorolták. Alig vonható választóvonal a negyedik társadalmi réteg, a commoransok és a zsellérek között. A commoransok ideiglenes jelleggel, munkavállalási céllal tartózkodtak a helységben. Az ideiglenesség azonban sokszor megszakítás nélkül évekig tartott. Ok nem folyamodhattak lakosi jogokért — vagy csak különleges szigorításokkal —, előbb zsellérséget kellett szerezniük. Redemptussá válásuk szinte lehetetlen volt. A commoransok közé sorolták a különböző bérlőket és az idénymunkára érkezett napszámosokat. A Jászkun Kerületben a kiváltságok miatt az ország más vidékeitől eltért a nemesek helyzete. 203 A nemesek a Jászkun Kerületen belül földesúri jogokkal nem élhettek, mert itt nemesi birtok nem volt. A beköltözött nemesek vagy a nemességet nyert jászkunok redemptus birtokot váltottak meg, amit nem lehetett nemesivé minősíteni. Személyüktől ugyan nem adóztak, de jószágaik után igen. Jogaik alig különböztek a redemptusokétól, többnyire redemptusok is, azaz redemptusnemesek. 1802-ben a generális közgyűlés a nádor hozzájárulásával megszabta a nemeseket megillető többletjogokat. Az 1802. évi határozat kimondta: 1. Személyük adómentes. 2. Büntetőjogi ügyekben senki kérésére nem vethetők börtönbe, csak törvényes idézés és elmarasztalás után. 3. Katonát házaikba nem szállásolnak, a katonatartást pénzzel megválthatják. 4. Katonai fuvarozásokat nem kell végezniük. 5. Az olyan utak és hidak javítására, amelyből gazdasági hasznuk nem származik, nem kötelezhetők. Nem a felsorolt előjogok, inkább mentalitásuk tért el a redemptusokétól. Életmódjuk az ország más vidékein élő nemesekéhez igazodott, viselkedésük nemesi öntudatot őrzött. A redempcio hatására átalakult jászkun társadalom tulajdonjogi viszonyai az 1760-as évekre megszilárdultak. Az önrendelkező közösségek a területi autonómia keretein belül egymást erősítve, a történelmi gyökerekre támaszkodva alakították saját identitásukat. A redempcio nyomán létrejött földtulajdon sajátosságai elősegítették a feudális környezettől való elkülönülésüket, s a jászkun parasztpolgári mentalitás kialakulását. A helyi statútumok szokásjogi elemeit 1768-ban próbálták először egységbe foglalni. A közgyűlésben kidolgozott elaborátum sajnos nem maradt meg. Elkészültére a Nádori Statútumok kihirdetésének körülményeiből következtethetünk. Az 1799. február 13-án tartott közgyűlésen a nádor felkért egy bizottságot, hogy készítse el az 1768as elaborátum és az 1799-es statútum összevetését. A bizottságban a főkapitány, a három kerületi kapitány, egy nádori táblabíró és a három kerületi fiskális kapott helyet. Sajnos a források hiánya miatt nem lehet megállapítani tettek-e kifogást az összevetés során, egyáltalán elvégezték-e a feladatot. Azt tudjuk, hogy a nádor sürgetésére 1799ben a 13 pontból álló Nádori Statútumot a közgyűlésben kihirdették. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1982.
