Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

A JÁSZKUN AUTONÓMIA VISSZAVÁLTÁSA

Állatállomány Foglalkozás szarvasmarha ló juh sertés semmi/fő mesterség pásztor béres kapás Redemptus 313 4636 1472 7520 269 Irredemptus 276 388 276 142 4 33 24 5 Zsellér 126 106 70 59 3 3 16 Tartózkodó 158 26 28 25 139 33 2 2 Minthogy a táblázat adóösszeírás alapján készült, az állatállomány adatai bizonyára nem fedik teljesen a valóságot. Eltagadások minden adóösszeírásnál történtek. A földbirtok nagyságnál nem lehetett valótlan adatot feltüntetni, hiszen ekkor már elkészült az ellenőrzéshez használható, hiteles adatokat tartalmazó földkönyv. Az összeírtak közül 29 személynél nem tüntették fel a föld mennyiségét, ők bizonyára adómentességet élveztek, mint tisztségviselők. Kilenc személynél azt a megjegyzést írták be, hogy zsellérredemptus. Közülük ifj. Kürtösi Pál zsellérredemptus 1/8, azaz 17,5 kh földdel rendelkezett, apjának azonban még 47,5 kh-ja volt. Sallai János zsellérredemptus apja még 17,5 kh földet birtokolt Galamboson, de azt hárman örökölték. Háza sem KürtÖsinek, sem Sallai Jánosnak nem volt. Kalmár János zsellérredemptusnak volt 1/8, azaz 17,5 kh földje, de nem volt háza. Ugyanekkor hét zsellének volt földje. Közülük Szögi György zsellérnek 1/4 telke, azaz 35 kh földje, hét heverő marhája és két lova, Komáromi Szabó János zsellérnek 35 kh földje, hat jármos ökre, két fejős tehene és két hámos lova, Kállai András zsellérnek 17,5 kh földje és négy jármos ökre, egy fejős és egy heverő tehene, Szelepcsényi Ferenc zsellérnek 17,5 kh földje és három heverő tehene volt. Szögi, Kállai és Szelepcsényi zsellérek vagyonosabbak a zsellérredemptusoknál, sőt néhány redemptusnak is kevesebb földje volt, mint nekik. Nem egyebet jelent ez, mint a törzsökös redemptus családok tanácsi és kerületi statútumokkal támogatott jogvédelmét. Ugyanis akiket az adóösszeírásban redemptusnak vettek fel, azokat az év folyamán — a már meg sem lévő földjük és házuk után — megillették a gazdasági és politikai előjogok. Ingatlanvásárlás esetén a szokásjog szerint elsőbbségük volt a zsellérekkel és az irredemptusokkal szemben. E szokásjogot majd a nádori statútum kodifikálja. 1770-ben többségükben még éltek az eredeti földváltók, vagy azok közvetlen utódai, és már érvényes a redemptusság feltételeit másodszor szabályozó 1762-ben elfogadott statútum. Vagyis az eredeti redemptusok elszegényedett utódai még érvényesíthettek bizonyos előjogokat ezért az összeírásokban őket zsellérredemptusnak tüntették fel, de a zsellérekre vonatkozó szabályok szerint adóztatták. A fenti zsellérredemptusok Kürtösi, Kalmár és Sallai nem eredeti földváltók voltak, csupán az eredeti földváltók örökösei. Saját földtulajdonuk már kevesebb volt a 20 forintos limitnél, ezért a teljes redemptusi jogkört nem kapták meg, de őseik érdemeiért megillette őket az elővé-