Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

KUN ÉS JÁSZ AUTONÓMIA 1239-1702

A kunok földjét nemcsak egyesek nemesi birtokszerzésére irányuló törekvései veszélyeztették, hanem az erősödő városok területszerzési akciói is. Szeged például a Duna-Tisza közi kun pusztákra 1642-ben legeltetési jogot nyert Mátyás királytól, aki a jogot 1469-ben megerősítette.

109 A jász, illetve kun szállásbirtokok egyénenkénti felosztása Gyárfás vélekedése szerint a XVI. században már a kivetett cenzus arányában történt. Ezt az elvet Botka János is elfogadja. Vagyis „ahány forinttal járultak hozzá az egyes családok a községi cenzus megfizetéséhez, olyan arányban részesültek a közös földek birtoklásából". Botka továbbmegy Gyárfásnál és hozzáteszi, ugyanaz a rendező elv érvényesült, mint az 1745. évi földváltásnál."

0 Magam, minthogy nem áll rendelkezésre elegendő okleveles adat, a földbirtoklás ilyen egyéni megoszlását nem látom bizonyítottnak. Amennyiben mégis bizonyítást nyerne, az azt jelentené, hogy az adózó képesség figyelembe vétele nélkül terheltettek a közkunok, mind a főhatóság, mind saját önkormányzatuk által. Kapitányaik és tisztségviselőik, ideértve a maguk közül választottakat is — hiszen ennek engedélyezésére hoztuk az 1456-os Halas-széki példát — az autonómiát saját népük ellenében kisajátították. A cenzus nagysága szerinti földfelosztás következtében a Kunság területein nem adókivetés, hanem adó vállalás történt volna. A XV. században átalakuló magánjogi viszonyokból ered a jellegzetes jászkun leányági és özvegyi öröklési jog kialakulása is.

111 Azokra a kunok számára adományozott birtokokra, amelyek a kun szállások területén kívül estek, a nemesi földtulajdon szabályai vonatkoztak. A JÁSZ ÉS KUN AUTONÓMIA EGYSÉGESÜLÉSE, A JÁSZKUN KERÜLET Magyarország egy részének török kézre jutása, Buda 1541. évi elfoglalása után, a kunok és a jászok lakta területeken kettős hatalom érvényesült, ami elsődlegesen adóztatásukban éreztette hatását. Helyhatósági önkormányzatuk változatlan maradt, településeik és életmódjuk egyre erőteljesebben igazodott a hasonló sorsra jutott magyar falvakéhoz. A török tiszteletben tartotta a széki igazgatást. A Duna-Tisza közi kun falvak 1541-től a budai szandzsákba tartoztak. A Nagykunság 1552-től Szolnok várának elfoglalásától a szolnoki szandzsákba, a Jászság a hatvaniba soroltatott. A királyi Magyarország nevében a Kunság adóztatását a pozsonyi kamara Eger végvárra bízta, s a beszedett adók 1548-1596-ig Eger török kézre kerüléséig az egri vár fenntartását szolgálták. Az 1553-54. évi egri urbáriumban olvashatjuk először a Kiskunság megnevezést. A meghonosodott új elnevezés nem csupán a Duna-Tisza közi kunok táji környezetét jelölte, hanem a népesség pusztulását is jelezte. A kevésbé károsodott tiszántúli Kunságban ugyanebben az időszakban a Kolbáz-szék nevet a FARKAS József szerk. 1985. 174. BOTKA János 2000a. 50. GYÁRFÁS István III. 446-447.