Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI
akar, adja vissza a tanácsnak és kap helyette máshol. A szérűk felszámolása azonban zavart okozott a gazdálkodásban, mert hirtelen nem tudták a takarmányt hová rakni. Amint mondták a szűk városi portákon „nagykunsági módra" nem rakodhattak. Szérűket azonban többé nem osztottak. Szabadszálláson az istállóskertek a redempcio idején már kimutathatók, Kocsis Gyula kutatásai a XVII. században is kétbeltelkességre utalnak. 928 Nóvák László 929 számos levéltári forrást idéz a szabadszállási kertség bemutatására. A források vegyes funkciójú kertekről tanúskodnak, ahová a takarmányt berakták, és ahol istállót építettek, állatokat tartottak. A kertben lakhatást 1812-től engedélyezték, ekkorra az 1787-ben megkezdett tagosítás és a határrendezés megtörtént. A gazdálkodás addigi kertséghez kapcsolt funkciói áthelyeződhettek a határbeli tanyára. A birtoktalanoknak 1833-ban rakodóhelyet jelöltek ki a helység szélén. Az újfajta gazdálkodási rendre itt sem lehetett egyik napról a másikra átállni. Azoknak, akiknek a helységtől nagyon távol volt a tanyaföldjük, és a kertjük 200 négyszögölnél nagyobb volt, 1825-ban megengedte a tanács, hogy a szénát a kertbe berakják, de a „marhával Cselédekkel való bent tanyázás és nyomtatás" tilos volt. 930 Ugyanitt írják, hogy a „Tanyák miatt, a Szérűs Kertek nagyobb részént már el múltak, és Ház helyekre fordítottak." A kertség felszámolásához kapcsolódóan 1838-ban úgy határoztak, 200 •-ölnél kisebb házporták ne legyenek, hogy legyen hely a gazdasági udvar részére. Összegezésként megállapíthatjuk, hogy a kétbeltelkes települési rend és a tanyás gazdálkodás között következetes ok-okozati összefüggés mutatható ki. A kétbeltelkesség felbomlását a tanyás gazdálkodás terjedése tette lehetővé. Ahogyan Györffy István írta „Mikor a tanyarendszer kialakulásával a falu v. városbeli kertek ősi szerepe megszűnt, az ólaskertek nagy részben házas telekké, vagy veteményes kertté alakultak át." 931 A kétbeltelkes települések kertövezete, ha nem is varázsütésre, mint azt Györffy István írja, de mindenképpen a tanyásodás hatására bomlott fel, alakult át. A Jászkunságban éppúgy megkülönböztettek szérűs, ólas, veteményes, szőlős, szálláskertet, mint az ország más vidékén. Orosz István példáján mi is feltesszük a kérdést, miként ő a tokaj-hegyaljai kerteknél feltette: „Összefüggtek e a kertek a háztelekkel és a gazdasági udvarral?" Válaszunk, a változatos elnevezésű és funkciójú kertek közül a szőlőskertek nem részei a belteleknek, amint a szálláskertek sem. Ez utóbbiak a külső határbeli terület állattartó helyére utalnak. Ahol a belterületen külön szérűskertek, ólaskertek vagy éppen veteményesnek is használt vegyes hasznosítású kertek voltak azok a települések kétbeltelkesek. Az ismert jászkunsági kétbelkes települések közé újakat nem tudunk sorolni. Új eredményt a kialakulásuk és megszűnésük idejéről hozunk. Kialakulásuk a redempcio idejére illetve az azt megelőző időszakra tehető, megszűnésük a földközösségi határhasználat felbomlását és a tagosításokat követően több évtizedre elhúzódó folyamat volt. KOCSIS Gyula 1974. NovÁK László 1991. BKML Szabadszállás lt. Prot. Senat. 9. 582. GYÖRFFY István 1983. 309.
