Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI
A kerületi közgyűlés 1806-ban megbízta Bedekovich Lőrinc mérnököt a felméréssel. Bedekovich megállapította, hogy a tagosítás végrehajtható. 1811-ben a nádor és a közgyűlés újabb helyszíni vizsgálatot rendelt, s végre megszületett a tagosítási engedély. 885 1812 őszén már minden redemptus a maga kimért földjébe vethette el őszi gabonáját. 886 1813 májusában megtörtént a térkép hitelesítése. 887 A tagosítás során ki-ki külön kapott szántót és külön kaszálót. Sokan elégedetlenek voltak az osztással s visszakívánták a korábbi kalkaturás rendszert. Az elégedetlenkedők ismét a nádorhoz fordultak panaszaikkal, de a tagosítás már visszafordíthatatlan volt. A fellebbezések hatására a nádor mégsem engedélyezte a munka megkezdését, ezért az ügy még évekig elhúzódott. A panaszok között előadták azt is, hogy az ugar megszűnésével kevesebb lett a legelő, s a szűkebb legelőre összeszorított jószágból sok az elhullás. A hangadókat letartóztatták, közülük hat gazdát a félegyházi kapitányság börtönébe zártak. Az elégedetlenség csak évtizedek múltán 183l-re jutott nyugvópontra. 888 Ekkor készült el az újraosztott belső határ mérnöki telekkönyve. A telekkönyvből kiderül, hogy 18 egész és egy csonka dűlőben 445 gazdának mérték ki a tanyabirtokát. A Kiskun Kerületben a tagosítások során a szabadszállási váltotta ki a legmélyebb társadalmi konfliktust. A konfliktus felerősödését a hangadók letartóztatása csak fokozta. A sérelmek, amelyeket az igazságtalannak tartott osztás váltott ki tömegmozgalommá fejlődtek. A kalkaturát visszakívánok közül 31-en jelentek meg Félegyházán a kerületi törvényszéken, hogy a lefogottak mellett tanúskodjanak, közülük 12-en kaptak lehetőséget a szóbeli panaszra. A konfliktus eredendő oka nem a nyomásos rendszer megváltoztatása, hanem a földosztás vélt igazságtalansága volt. Nevezetesen, hogy a tanácsbeliek a városhoz közel jó földet kaptak, ugyanakkor a távolabbi rosszabb minőség ellensúlyozására nem adtak ráadást. 889 A kihallgatott 12 gazda a bíróság szóbeli válaszát nem fogadta el, írásban kértek választ miként orvosolják a panaszaikat. A szabadszállási városháza udvarán több mint százan várták, hogyan döntenek a kapitányságon, s a tanács felszólítására sem távoztak. Ekkor Szabadszálláson 184 tanya volt. Sokan a tanyatulajdonosok közül is a régi rend visszaállítása mellé álltak. Pontosabb képet kapunk a helyi társadalomról, ha tudjuk, hogy a tanyás rendszer és osztás mellett 76 személy tartott ki, nekik együttesen 6024 Ft redempciójuk volt. A tagosítást ellenző 390 személynek összesen 12.483 Ft redemciója volt, 83-an nem foglaltak állást a vitában. Tehát a nagy gazdák álltak a változás mellé. Az elégedetlenek ügyvédet fogadtak és a nádorhoz fordultak jogorvoslatért. Az instanciában leírták, hogy hajdani kalkaturás földjüket „nem jobbágy módra, hanem szabad kunok jussával birták, de a Tanács és a Districtualis Magistratus jussaikat el tagadta, mert a lakosokat a tanyás osztályra erőszakos módon kényszerítette „... ebbe 885 SZMLJK Fasc. 1. N- 788/1811. júl. 17. 886 SZML JK Fasc. 4. N 2 298/1813. febr. 10. 887 SZML JK Fasc. 4. N- 862/1813. máj. 12. 888 TÓTH Sándor 2001. 62. 889 SZML JK Fasc. 4. N- 118/1824. jan. 24.-1826. okt. 28.
