Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI
A műveléshez, a szürethez és a borkészítéshez szükséges eszközöket a szőlőbeli kunyhóban tartották, de a kintlakást éppúgy tiltották, mint a szántóföldi tanyák esetében s ugyanolyan sikertelenül. 1804-ben Félegyházán Öreg Galamboson húsz ház volt, de 19-ben senki sem lakott. Új Galamboson 27 házból kettőt laktak. A Közei-szőlő Kutya-hegynek nevezett részében kilenc ház állt, s mindben olyanok laktak, akiknek nem volt másik házuk. A Bika-hegyben 13 ház állt, ebből nyolcban a tulajdonos, a többiben rokon, kapás, vagy zsellér lakott. 824 A szőlő zsellérek és irredemptusok tulajdonába vásárlással kerülhetett, akik a megszerzett kicsiny parcellákon szerettek volna maguknak valami hajlékot emelni. Ismeretes 21 kétkezi munkából élő bika-hegyi szőlőbirtokos instanciája, akik azt kérelmezték, hogy a szőlőben meghúzódhassonak „nem, hogy Házat vehetnénk magunknak, de mindennapi élelmünk sintsen, úgy hogy amikor dolgozni hívnak eszünk, ha otthon vagyunk koplalunk..." Kérésüket a tanács és a kerületi közgyűlés elutasította. 825 Az elutasítások és tiltások ellenére szaporodtak az állandó kintlakásra szánt szőlőbeli házak, községgé azonban csak az 1870-es években alakult egy-egy szőlőhegyi házcsoport, pl. a móriczgáti szőlősor 1874-ben nyert el bizonyos közigazgatási önállóságot. 826 Tehát jóval később, mint az a Dunántúl egyes szőlőhegyeinél történt. 827 Halason este hét órakor lezárták a szőlőbe vezető út hídját. A kulcs a hegybírónál volt. A híd azért kellett, mert a szőlőskertet körbe árkolták, ezzel védték az állatoktól. A sík terület ellenére az egész Kiskun Kerületben használták a szőlőhegy megnevezést, ahová külön szőlőcsőszt és hegybírót választottak. A szőlőbírók ~ hegybírók a helység főbírójától függtek. Kötelességük volt a csőszökre, kapukra, árkokra, garadgyákra vigyázni, „az Szöllős Gazdák között apróbb villongásokat elintézni, apróbb kár tévő gyermekeket, és személlyeket mértékletes fenyítékkel az kártételtül el távoztatni." 828 A hegybírót és a szőlőcsőszt az adott szőlőhegy gazdái választották és fizették. A szőlőkbeli hernyóirtás megtörténtét a hegybírók ellenőrizték. Ha valaki a megszabott határidőig, — általában húsvétig — nem vagdalta le és égette el a hernyós ágakat, annak büntetésül az egész gyümölcsfáját kivágatták, és elégették. Ebben az időszakban még úgy gondolták, hogy a méhek is kárt okoznak a szőlőkben. A galambosi szőlősgazdák kérésére az ott tartott hat kaptár méhet is elvitték, és a tanács elrendelte a méhek szőlőbeni tartásának tilalmát. 829 Természetesen nem kell azt gondolni, hogy a méhészkedés teljesen ismeretlen volt. Az 1790-es években már több jászkunsági településen tanyai méhészkedésről vannak adatok, 830 de a méhek hasznát a virágok beporzásában alábecsülték. A hegybírók az esetenként kiszabott büntetések indoklásánál felsorolták a kártételt. A kártételek fajtái és az adásvételek bizonyítják, hogy a szőlőben egyéb vete824 BKML Kf. lt. L. 63. Cs. 3. Sz. 43/1804. 825 BKML Kf. lt. Arc. 16. Caps. 2. Fasc. 2. N- 62/1804. 826 JANÓ Ákos 1999. 827 ÉGETŐ Melinda 1994. 828 BKML Kf. lt. Prot. Pol. 5. 316/1782. 829 BKML Kf. lt. Prot. Pol. 10. p. 166/1803. 1771-ben Bécsben a királynő parancsára olyan iskolát létesítettek, ahol a méhek hasznáról és a méhészetről tanulhattak. Ide a Jászkun Kerületből is toboroztak tanulókat. BKML Kh. Lt. Prot. C. IV. p. 180. 830 SZILÁGYI Miklós 1966. 81.
