Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI

5. a közteherviselés alapja a tőkeföld. El kellett dönteni, hogy ha a redemptus a tőkeföldjét szőlőnek adja el, a föld a továbbiakban minek számítson, a tőkeföld vagy a szőlőföld jogait hordozza? Úgy döntöttek, hogy „a szőlővel beültetett föld előbbi természetéből egészen kivetkőzvén a közönséges szőllők tulajdonát öltse fel."

796 A beültetett szőlőt 1842 előtt sem vehette vissza a tanács, csupán taksával terhelhette. Azzal, hogy a szőlőföldet véglegesen megfosztották redempciós jogaitól, az utolsó akadályt is elhárították szabad, öröktulajdonná válása elől. A szőlőföld különleges jogi helyzete országszerte megállapítható. Helyzetük az azonos feudális keretek között sem azonos a szántóval, vagy a réttel. Nagykőrösön, pl. a szőlőföldre nem vonatkoztatták az ősiségét.

797 A hajdúvárosokban és a Jászkunságban a többi földtől eltérő öröklési szabályok vonatkoztak a szőlőföldre. A jászkunok külön nem indokolták az eltérés okát, a hajdú városokban viszont csak úgy találtak jogi lehetőséget a megkülönböztetésre, hogy a szőlőföldet kivették az ingatlanok közül és az ingók közé sorolták.

798 1820-ban a Hajdúkerület statútuma még megerősítette, hogy a szőlő ingóság, 1824-ben azonban megváltoztatták a rendelkezést és a szőlőföldet visszahelyezték az ingatlanok sorába. A hajdúvárosi szőlőskertekre amíg az ingó javak közé tartoztak, az elővásárlási jogok sem érvényesültek, kivéve a szomszéd elővételi jogát. A Jászkun Kerületben a szőlőföldet ugyanazok az elővételi és tulajdonszerzési korlátozások terhelték, mint a tőkeföldet. Megvásárlásához tehát előbb lakosi jogot kellett szerezni. Orosz István kutatásaiból tudjuk a Hegyalján erre nem volt szükség, ott extraneusok jelentős mennyiségű szőlőföldet birtokoltak. A jászkun szőlőföld tulajdonjogi helyzete mégis leginkább a hegyaljai dézsmás szőlőkhöz hasonlítható. A hegyaljai dézsmás szőlők tulajdonjogát is a rájuk kiszabott szolgáltatások korlátozták, ennek teljesítésével szabadon adhatók, vehetők, zálogolhatok és cserélhetők voltak bárki számára. A két szőlőtulajdon között azonban lényeges különbség, hogy a jászkun szőlőföld nem tartozott földesúri uralom alá, míg a Hegyalján a földesúri jog mindig megmaradt a szőlő felett.

799 A Jászkunságban a korona eszmei földesuraságát, a jászkun önkormányzatok autonómiája feledtette. FORGALMAZÁS A redempcio idején szinte minden településen volt kisebb-nagyobb szőlőskert. Az 1740-es 1750-es években már elő-előfordul a szőlőskert szabadforgalmú adásvétele. Jászberényben 1753-tól külön jegyzőkönyvet vezettek az ingatlanok adásvételéről. Az első esztendőben csupán egy szőlősparcella cserélt adásvétellel gazdát, 1755-ben három szőlőskert, egy esetben a szőlőt és a szántót ugyanaz vásárolta meg, 1757-ben hét szőlő, 1760-ban öt, a többi esztendőben egy-két örökadásvétel történt, az egyéb móFEKETE János 1981. 89.; BKML Kf. lt. Prot. Pol. 1842. 409. és 488. sz. NovÁK László 1994. I. 479-485. OROSZ István 1995. 212-234. OROSZ István 1995. 35-113.