Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
KUN ÉS JÁSZ AUTONÓMIA 1239-1702
választásának joga mellett egyéb szabadságjogot, vagy kötelezettséget nem említ. Károly Róbert oklevelének elemzéséből Kring Miklós és Györffy György is a kunokhoz hasonló nemzetségi társadalmukra mutat rá. 80 Régészeti adatok, a kunok és jászok egyidejű beköltözését bizonyítják. A jászok többségének települési helye — bár máshol is előfordultak — a kun törvényben átengedett területekre esett. Mindezekből más történészekkel egyetértve azt gondoljuk, kiváltságaik a kunokével azonosak, de legalább hasonlatosak voltak. 81 Autonómiájuk a XIV. századtól, s főleg a XV. században kialakult székszervezetektől bizonyítottan azonos módon fejlődött, mint a kunoké. Szabó László értelmezése szerint az 1323. évi oklevél valójában jász etnikai kiváltságnak is tekinthető. Botka János úgy gondolja, hogy a jászok ugyanúgy katonai érdemeikért és szolgálataikért kapták a kiváltságot, mint 1279-ben a kunok, s „mindkettőt e gy _e gy népcsoport egyetemlegességének" adta a király. Kiss József szintén arra a következtetésre jutott, hogy a jászok ugyanazokkal a kiváltságokkal voltak felruházva, mint a kunok. Minthogy az említett oklevél konkrétan csupán katonáskodási kötelezettségükre és bíróválasztási jogukra utal, a későbbi hasonló társadalmi fejlődés alapján úgy gondolom, autonómiájuknak törvényszerűen hasonulnia kellett. A közös jogi kötelék okleveles bizonyítéka a több mint egy évszázaddal később 1424-ben kelt királyi parancs Ozorai Pipo ispánhoz, akit a kunok bírájának nevez és felszólítja, hogy Solymosi Lászlóval együtt oltalmazzák az újszászi filiszteusok kapitányait, jogaikban, törvénykezésükben, szabadságaikban, valamint szokásaikban. 82 1428-ban Hédervári Lőrinc lovászmester, mint a kunok és jászok bírája Berendi Istvánnal, a szenteltszéki kunok kirendelt bírájával ítél. 83 1442-ben I. Ulászló király oklevele Berzeviczei Pohárnok Istvánt a kunok és filiszteusok ispánjának nevezi. 84 1498ban II. Ulászló király oklevele pedig együtt említi a jászokat és kunokat, akik ha a rendelkezése ellenére valamely jobbágyot maguk közé vinnének, őket ez iránt az ország nádora előtt kell törvényesen kérdőre vonni. 85 A nádort az oklevél, mint mindkét népcsoport bíráját említi, ezért azt a jogi kötelék alapjának tekinthetjük. A XIV-XV. századból ismert oklevelek a kunok és jászok társadalmának hasonló tagolódásáról tanúskodnak. Közjogi összekapcsolásuk eseti bizonyságai, valamint az igazgatás területi szerveinek, a székeknek azonos módon és megközelítően azonos időben való létrejötte amellett tanúskodnak, hogy a két különböző etnikum autonómiája egymásnak mellérendelten fejlődött. Teljes azonosulásuk időponthoz nem köthető. Közjogi összekapcsolásukat elősegítette, hogy a XV. században gazdasági és pénzügyi vonatkozásban, mint koronabirtokon élő népeknek közös főhatóságuk volt, a budai királyi tiszttartó. 86 80 GYÖRFFY György 1990. 81 KISS József 1979. 45-46.; BOTKA János 2000. 27-28.; SZABÓ László 1974. 82 BENEDEK Gyula- ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998 . 292. Ozorai Pipo királyi kincstartó és temesi ispán. 83 KRING Miklós 1932. 60. 84 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 267. 85 Corpus Juris, 1899. 623. 86 EMBER Győző 1946.
