Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI
nek. A tanács elzárkózása megvilágítja a tulajdonjog érvényesíthetőségének a szőlőföldre vonatkozó korlátait. A határozat így szólt: „Ha az eladó Redemptus lakosok az instánsokat a bordézsma fizetés alól mentnek lenni biztatták, várják azoktul annak valóságát... aztatt mind addig meg nem nyerhetik, valaméglen a Kert hely földnek bírásában, (értsd: tőkeföld) amelly az Redemptusi sorsot teszi, nem részesülnek, és így továbbá is annak fizetésére köteleztetnek." 786 1815-ben a szabadszállási szőlőbirtokos irredemptusok fellebbeztek a kerületi közgyűléshez szőlőik taksáitatása miatt. Szabadszálláson az irredemptusok borára, 1795 óta, minden akó tói két garast szedtek. 1815 tavaszán a tanács változtatott a dézsmálás rendjén és nem a termés után, hanem a terület után vetette ki a dézsmát, húsz négyszögölre egy pénzt. Nyilván a félegyházi gyakorlatot vették át, ahol a taksáitatást 1779-től ugyanígy végezték. A protestáció ismét bizonyítja, hogy a betelepített szőlőföld a redemptusi jogokat nem hordozta. „Az a szöllő föld az mellyet mi birunk Kun Föld, Redimált Föld, és olly szabad föld az melly Taxa alá nem vettethetik, annyival inkább, hogy mi azt Redemptus Gazdáktól nagy áron szerzettük, az mellyet — e tudva meg sem vettünk volna." Úgy gondolták tehát a redemptusoktól vett föld ugyanazokkal a jogokkal bir, mint a tőkeföld, amit mindenkor a hozzákapcsolt jogokkal adtak el. A közgyűlés azonban elutasította ezt az álláspontot, s az irredemptusok a taksát megfizették. 787 Szőlőt nem csak a kijelölt kertekbe telepítettek, hanem sokan, mert az osztott szőlőföldet drágán eladták az irredemptus vevőknek, a maguk tőkeföldjén. Félegyházán 1825-ben a határvizsgáló szenátorok jelentették, hogy több lakos a tanyaföldjébe szőlőt ültetett. Bánhidi László kb. két holdat körülárkolva, Szabó Imre a galambosi szőlők végibe levő földjéből 66 utat kb. két lánc szélességben, Farkas Mihály szintén a galambosi tanyáján 42 utat stb. A tanyai szőlőültetés már 1800-ban tilos volt, 1822-ben a nádor ismét megtiltotta, ezért a határszemle után elrendelték a tanyai szőlők kiirtását, amire két hetet adtak, továbbá a vétkeseket húsz forintra megbüntették. 788 A károsultak a kerületi közgyűléshez fellebbeztek. A tanács azonban arra hivatkozott, hogy sok a szőlő a városban a szántóföld pedig kevés. Csupán a gyümölcsfák maradhattak meg. 789 Dorozsmán 1838-ban ugyanez a probléma másként került felszínre. Ott 1821-től, hogy a tanyai szőlők szaporítását meggátolják, minden 300 négyszögöl betelepített szőlőföldre harminc krajcár taksát vetettek ki a beneficiális pénztár javára. A dorozsmaiak 1838-ban a Jászkun Kerülethez fordultak, mondván „az újabbi törvények utánn a Tek. Kerületek által is minden jászkun polgár birtokának szabad használása, és valóságos és sajáti joggal való bírása megengedtetett." Kérték ne akadályoztassanak a szőlő szaporításban, s a meglevő szőlőik után kivetett taksát töröljék el. A taksáitatás már 1821-ben sem volt konfliktusmentes. Akkor a dorozsmai gazdák a tanáccsal szemben a főkapitánytól reméltek segítséget. Mint minden vizsgálati iratanyag ez is BKML Kf. lt. Prot. Pol. 3. 132. p./1771 SZML JK Fasc. 4. N- 1371/1815. BKML Kf. lt. Prot. Pol. 14. 368/1825. BKML Kf. lt. Prot. Pol. 14. 374/1825.
